Sziasztok molyok! :)
A
mai estét egy borítóleplezéssel koronázzuk meg, amit a magyar olvasóközönség
biztosan nagyon várt már: Eszes Rita – Tükör a felhőkön túlra c. újonnan érkező
könyvének borítóját fedjük fel; készen álltok? ;)
A fülszöveg
A
legenda szerint létezik egy csodás képességű tükör, melynek segítségével akár a
történelem is újraírható. Csak éppen senki nem tudja, hol lehet.
Japán
az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját
palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun.
Az
árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel
hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság
mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához
szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.
Renmu
alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az
emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük.
Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé,
mint valami jelentős dolog részesévé válni. Vagyis, talán csak azt nem, hogy
egy hazug embernő felhasználja a saját terveihez.
Egy
küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük
életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek és
minden megkérdőjeleződik, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két
számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte
látszik.
Ha
felszikrázik a levegő és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár csak
egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban?
A
japán folklóron alapuló történelmi fantasy egy olyan írótól, aki maga is
Japánban élt.
Hagyd,
hogy lenyűgözzön!
A meseszép borító
Néhány exkluzív
idézet a könyvből, hátha megjön a kedvetek az olvasáshoz ;)
„Mozdulatlanul fürkészem az egyre közelebb kerülő vadászokat, de
azt is érzékelem, hogy a nyestkutya eltűnt a lábaim közül, helyette valami
sokkal magasabb lény emelkedik fel mögöttem. Az igaz valója. A testmelege
rátelepszik a hátamra, a levegő beszorul és megáll közöttünk. Az ösztöneimmel
kell küzdenem, hogy ne nyúljak újra a kardomért, forduljak meg és szegezzem a
torkának. A szőrpihék felborzolódnak a hátamon, ahogy nedves orra a
nyakszirtemet súrolja, forró lehelete pedig páraként úszik az arcom elé, amikor
rekedt hangon a fülembe suttog:
– Nem bánom. Kössünk alkut!”
„– Állítólag nagy farkad van. A siker jelképe. – Ha valamire, hát
sikerre szükségem lenne ebben az együttműködésben, de ennek itt nincsen
semmilyen lompos tartozéka a háta mögött, ami aggaszt. Mikor négy lábon
iszkolt, még volt neki.
Kajánul elneveti magát, és újra meghúzza az üveget.
– Biztosíthatlak róla, szépségem, hogy nagy farkam van és
meglehetős sikereket érek el vele.”
„– Te tényleg így élsz, mi? Evés, ivás, hentergés mindenféle
nőkkel. Semmi felelősség. – Lesújtó ez a merevség.
– Muszáj pont a felelősségről beszélgetnünk? Arra sem emlékszem,
mikor voltam utoljára józan.
Erre elfordul.
– Örülhetsz. Most végre valami nagyszabású dologban veszel részt,
és még az is lehet, hogy közben halhatatlanná tesszük a nevünket.
Megmondtam, a mocsok életbe! Bolond ez a nő. Mindketten bele
fogunk dögleni.”
„– Te átkutattad az útiládám? – kiáltom feljajdulva. Ez már több a
soknál! Remélem, nem szórt szét és hagyott hátra belőle semmit!
– Át, de most nem ez a lényeg!
Lerúgom a lábszáramról a nyirkos ruhákat, miközben magam előtt
egyensúlyozom a takarót, és én is felülök. Megragadom Renmu vállát, és elkezdem
lefelé lökdösni a dunnámról, hogy nekem jusson az egész és továbbra is nyakig
alá tudjak süllyedni.
– Dehogyisnem!
– Nem, mert amikor megláttam benne ezt – összecsippenti a vállán a
ruhát, és közben felemeli a fél fenekét, hogy megszerezhessem a paplant –,
rájöttem, hogy abban a fehér nindzsagöncben nem is hozhatlak emberek közé!
Nevet. A lányalak nevet. Az ujjaim összeszorulnak a felkarja
körül.
– Te vetkőztettél le?”
„Érdekelni kezd, milyen érzés lenne az arcszőrzete az ujjaim
alatt. Vajon olyan, mint a derekán? Vagy puhább? Épp ellenkezőleg?
Legszívesebben hozzábújnék. Belesimulnék. A köpenyem már nem is tűnik
kiváltságos érzésnek, amikor halvány emlékem dereng fel róla, hogy nem is olyan
rég még Renmu bundájának ölelésében veszhettem el.
Tétován behúzom a kezem a ruhaujj alá, és belekapaszkodok az anyag
szélébe. Lesütöm a szemem. Azt hiszem, alaposan ki kéne pihennem magam, aztán
helyretenni a gondolataimat végre és a küldetésemre koncentrálni.
Renmu hangja rekedten szól:
– Egek, néha egészen elfelejtem, hogy ember vagy. Mindjárt
összeesel!”
„Mindenem elveszett az útiládámmal: a kardom, a neko-te, az összes
többi fegyverem. A kimonóm, a parókám, a pénzem, az élelmiszerem.
Semmim nincs, csak ez a gondoskodó óriás, meg amit ő rám aggat és
belém töm. A módszerei nem nagyon tetszenek, de most nem lehetek válogatós.
Lassan, fáradtan érzem, hogy elmosolyodok, mielőtt lecsukódik a szemem.
Lehet, hogy egy kuplerájban találtam, de mégis jól választottam
vele.”
„– Tudja, azt beszélik, Sikokun mindez néha lehetséges. Hogy az
istenek szeretik ezt a helyet, és sok követük itt is él elváltozott alakban. És
bizony alkalmanként előfordul, hogy csodás jelenéseknek lehetünk tanúi. Hogy
megáll az idő és ilyenkor még a szitakötők szárnyának erezetét is meg lehet
figyelni a levegőben. Hogy a szél elnehezül és rátelepszik az ember bőrére,
mint egy mohó szerető simogató keze. Hogy a hold mosolyog és egyedül ő látja a
megállt idő titkait, amit aztán felhők mögé rejt, mintha sosem történtek volna
meg.”
>>Ha kedvet kaptál Rita új regényéhez,
itt előrendelheted>>
>>Ha kívánságlistára tennéd,
ide kattintva megteheted>>
Az írónőről
Eszes Rita
1981-ben született Budapesten, és A sógun című regényből készült
tévésorozatnak, majd később a Macskafogónak köszönhetően gyerekként évekig
gésának készült. Az ebből fakadó romantikus emlékek késztették rá, hogy a
középiskolában japánul tanuljon. Ösztöndíjjal egy évet töltött Oszakában, ahol
a gimnázium középső osztályát végezte el és helyi családoknál lakott. Ha
teheti, azóta is „hazajár” hozzájuk látogatóba.
Mindig
is elszánt családfa bogarász volt, ezért élete első munkája egy családnév
eredet kutató cégnél betöltött fordítói állás volt. Elvarázsolják a legendák és
a régi történetek, ez adta az alapját az Északról fúj a szélnek is. Szereti a
misztikus helyeket, az elnéptelenedett házakat, a sötét erdőt, a régi romokat –
viszont, ha elragadtatja magát, képes sikítva távozni ezekről a helyekről.
Jelenleg Tatán él a családjával és ott próbálja elmosni a valóság és a fantázia
közötti határokat.
Első
regénye, mely a Könyvmolyképző Kiadó V. Aranymosás Irodalmi Válogatóján Public
Star díjat kapott, Illangók címmel jelent meg, és az erdélyi mondavilágba
kalauzol el. A Perkák kötet ennek a trilógiának a folytatása.
Legsikeresebb
regénye a Rókatündér, amelyet a Japánban töltött iskolai év és az ott született
életre szóló barátságok inspiráltak. A fiatalok hatalmas rajongással fogadták a
történetet.
Előző
regénye 2022. decemberében jelent meg Északról fúj a szél címmel.
Ritát megtalálhatjátok a közösségi oldalakon is:
~Anna