Sziasztok
molyok! :)
Mint látjátok, ez a félév nagyon megvisel
olvasás terén, és ez jobban elkeserít, mint azt szerettem volna… Sajnos nem
tudok mit tenni, olvasok én, ahogy tudok, de az időm édeskevés. Szinte már
sikerélményként könyvelem el, ha befejezettnek tudok jelölni egy könyvet a
moly.hu oldalán; mivel a vizsgáim között is hiába van 1 vagy 2 hét, nem merek
mást olvasni a tananyagon kívül. :/
Éppen ezért most elképesztően boldog vagyok, hogy tudtam Nektek
hozni egy új értékelést! :D A szívem-lelkem benne van, és a hab a tortán, hogy
új kedvencet avattam! ;)
Szerző: Ali Benjamin
Cím: Suzy és a
medúzák
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Libri
Oldalszám: 312 oldal
Műfaj: Ifjúsági,
kortárs
Eredeti cím: The Thing About
Jellyfish
Istenem,
olyan régen olvastam ennyire léleksimogató könyvet… Ez a történet kifejezetten
jólesett most a rengeteg egyetemi megpróbáltatás közepette. Igazából nem is
tudom, miért erre esett a választásom; egyszerűen csak felkaptam valamit a
polcról, amikor indultam vissza Debrecenbe, hogy ne unatkozzak a több, mint 2,5
órás úton - aztán lássatok csodát, teljesen beleszerettem.
„A medúza, ha
elég sokáig figyeljük, egyre inkább egy dobogó szívre kezd hasonlítani.”
Nem igazán
törődtem a fülszöveggel, csak pár pillantást vetettem rá, mert sokkal jobban
lefoglalt maga a könyv belseje, és az általa kialakított kis világ, amibe
belecsöppentem. A főszereplőnket nagyon gyorsan a szívembe zártam, már csak
amiatt, amilyen kis különc személyisége van, arról pedig nem is beszélve, hogy
pontosan tudom, milyen kiközösítettnek lenni az általános iskolában.
„Egészen addig
azt hittem, a történetünk csak ennyi: a mi történetünk. De most kiderült, hogy
neked megvolt a saját történeted, és nekem is az enyém. A történeteink talán
egy ideig találkoztak - elég hosszú ideig ahhoz, hogy ugyanannak a történetnek
tűnjenek. De eltérőek voltak.”
Suzy és a
barátnője, Franny közt igazán különleges kapcsolat van, amit olvasva minden
bizonnyal nekünk is hatalmas mosoly ül ki az arcunkra, hiszen olyan régen
voltunk már alsó tagozatosak, és olyan régen voltunk felhőtlenül boldog
gyerekek, mint akkor…Ők ketten pont ezt az érzést ébresztik fel újra az
olvasókban, ami biztosan megmelengeti mindannyiunk szívét.
„Talán anyu
tévedett. Talán a dolgok nem csak
úgy megtörténnek, ahogy próbálta megmagyarázni. Talán a dolgok mégsem
olyan esetlegesek, ahogyan azt az emberek hinni szeretnék.”
Azonban az
emberek változnak, és hiába a sok éves, szoros baráti kötelék, ha önmagad adod,
és így nem illesz bele az új közösségbe, sok minden véget érhet, ami nagyon tud
fájni. Sokszor ezt a másik fél észre sem veszi, mert neki már ez a természetes. Ilyenkor jön a
küzdelem vagy pedig a feladás: a hátrahagyott régi barát megpróbálja legalább
részben visszaszerezni azt a személyt, aki olyan fontos volt neki éveken át;
vagy pedig belenyugszik a tudatba, hogy vége
van.
„Ha tudtam
volna, már rég bocsánatot kértem volna. Vagy legalább elbúcsúztam volna. De az
ember nem mindig tudja előre, hogy mi a különbség egy új kezdet és az örökre
szóló befejezés között.”
Suzy rengeteg
dolgon megy keresztül ebben a barátságban, ezért nem csodálkozunk, amikor magát
hibáztatja Franny halála miatt, és nem nyugszik bele a tudatba, hogy „a dolgok csak úgy megtörténnek”. A
kislány kutatni kezd, miközben olyan felfedezéseket tesz, amik teljesen
megváltoztatják az elképzeléseit, s annyira belelovallja magát a témába, hogy
szakemberek felkeresésére is rászánja magát. A legvalószínűbb elméletek
megfogalmazása és felülvizsgálata újabb terv kidolgozására sarkallja, ami
elsőre teljességgel lehetetlennek tűnik; azonban a mi Suzynk nem ismer ilyet,
ha a medúzákról van szó.
„Mindennek az a
titka, hogy elhisszük: képesek vagyunk rá. Amikor hiszünk abban, hogy valamit
meg tudunk csinálni, még ha ijesztő is, az szinte varázserőt kölcsönöz nekünk.
A magabiztosság varázslat. Mindenen át tud segíteni.”
Ez
a csodálatos könyv adott nekem is erőt ahhoz, hogy leüljek tanulni, amikor már
végleg fel akartam adni. Nagyon sokszor jutottam el arra a pontra ebben a
félévben, hogy abbahagyom ezt az egészet, nem kell nekem egyetem, felesleges a
diploma, ha a szakmámban egy OKJ-s oklevéllel is el tudok helyezkedni, minek
nyomorítsam meg magam még ennél is jobban? De akkor jött Zu és a medúzák…
Bármennyire
is ki voltam borulva, ez a kötet mindig megnyugtatott, és tálcán kínálta
előttem a remény kiskapuját. Akármennyire is nehéz meglátni, az a halvány
fénysugár mindig ott lebeg az orrunk előtt, csak olykor nagyon nehéz elhinni,
hogy ténylegesen ott van, csak keresni kell.
„Lehet, hogy az
emberek csak nemrég jelentek meg ezen a bolygón. Lehet, hogy meglehetősen
törékenyek vagyunk. De mégis egyedül mi dönthetünk a változásról.”
Az is
előfordulhat, hogy ehhez külső segítségre van szükség, az új barátok által,
vagy pedig egy kudarc fog rávilágítani a helyes lépésre, az útra, amit meg
akartunk találni. Sosem tudhatjuk, éppen mi lesz az, aminek köszönhetően el
tudjuk fogadni a múltat, és a jövő felé tudunk tekinteni.
„Nem értették,
hogy néha valami lehetetlen dolog lesz az egyetlen lehetséges megoldás.”
Számomra most Suzy
és a kutatása volt az az iránymutató jelenség, hogy igenis hinnem kell magamban,
hogy azért kezdtem az egészségügyben tanulni, mert adni szeretnék az embereknek
valami fontosat. Szeretném nekik megmutatni, hogy pusztán az étkezéssel mennyi
mindent tehetünk a saját, személyes jólétünkért.
Ebben
pedig az a legszebb, hogy mindig ráébredek, mennyi hozzám hasonló fiatal van,
aki szintén ilyen vagy ehhez hasonló
szándékkal jött ezt a szakmát tanulni, és a barátaimnak tudhatom Őket.
„Egy kicsit
hunyorogsz. Most pontosan ugyanannyira élő vagy, mint mindenki más.”
Mindezzel azt
szerettem volna Nektek elmondani, kedves olvasóim, hogy ez a könyv sokkal
többről szól, mint pusztán a veszteségről, a gyászról, és annak
feldolgozásáról. Mindannyiunknak mást, és mást fog adni ez a történet. Nekem
megmutatta, milyen egy tragikus esemény után újra talpra állni, s megtalálni a
helyedet a világban.
„Hirtelen
elképzeltem a világegyetemet, mint egy nagy LEGO-készletet, és hogy abból a sok
kis darabból végtelen sok formát lehet kirakni, aztán ha szétszedjük, új
dolgokat építhetünk.”
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek,
akinek szüksége van egy reménysugárra, hogy megbizonyosodjon afelől, nincs
egyedül ebben a nagy világban.
~Anna
