Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
Egy hosszabb kihagyás után végre visszatérhetek egy értékeléssel, méghozzá egy olyan könyvről, ami egy tökéletes nyári olvasmány, és engem is kirángatott az olvasói válságból! ;)
Szerző: Morgan Matson
Cím: Páratlan nyár
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 428 oldal
Műfaj: Young Adult, romantikus
Eredeti cím: Since You’ve Been Gone
Nem is tudom, hogyan kezdjek bele a mesélésbe, illetve az értékelésbe, néha már egyre megy, mert annyi minden kavarog a fejemben, hogy az hihetetlen! Eleinte azt gondoltam, hogy nem fog ennyire magával ragadni a történet, csak egy lesz a sok közül, és valamilyen klisé fog kikeveredni belőle a végén - hát, örömmel jelentem be, hogy tévedtem, és egy elképesztő élményt kaptam az írónőtől, amit biztosan örökre elraktározok a szívemben.
„A lista két héttel azután érkezett, hogy Sloane eltűnt.”
A történetünk lényege, hogy a főszereplőnk legjobb barátnője nyomtalanul eltűnik, s csak egy lista marad utána. Semmi előjel, semmi magyarázat, semmi jel, ami arra utalna, hogy hol kereshetné meg Emily, aki az egész nyarát vele tervezte tölteni. Miután már minden veszni látszik, a kezdeti kétségbeesést követően bukkan fel az idézetben említett lista, ami akár Sloane eltűnésének kulcsa is lehet.
„- Az eléggé elnyújtott mellékhatás lenne - mondtam. - És mi van akkor, ha felfedeztél egy varázserejű kémiai összetevőt, amely csak akkor fejti ki a hatását, ha túl hosszan hagyod a hajadon? És csak ezért mondják azt, hogy maximum húsz perc.
- Nem rossz. Ez a hajpakolás lesz a radioaktív fegyverem.”
Emily abban a tudatban veszi rá magát a pontok teljesítésére, hogy ez segít neki visszaszerezni a legjobb barátnőjét - az, hogy milyen kalandokba keveredik, és miket él át a nyár alatt, az már nem mindig a terv része… Sloane eltűnésének köszönhetően új barátokra tesz szert, felejthetetlen élményekben lesz része, és rájön arra, hogy nem is olyan rossz egy kicsit bátrabbnak lenni, mint ahogyan eddig tengette mindennapjait.
„- Szerintem nem kell olyan nagy dolgot véghez vinnie az embernek ahhoz, hogy bátran viselkedjen. A kisebb dolgokat mindig nehezebb megtenni.”
A megannyi történés alatt a főszereplőnk jellemfejlődése igazán figyelemreméltó, és kifejezetten élvezetes az emlékeit olvasni, ahol Sloane-al együtt szerepelnek - mindig adott valami plusz hangulatot olvasásnak, amitől csak szélesebben mosolyogtam, ahogyan haladtam előre a fejezetekkel.
„- És milyen érzés ez az egész? - kérdezte halkan, őszinte kíváncsisággal.
(…)
- Mintha egy jól szervezett világegyetemben lennénk. Mint amikor minden a helyére kerül.”
Mivel fogalmam sem volt, hogy mi a célja a listának, gondoltam én mindenféle dologra, mint például: Emily bátorságának növelése, új barátok szerzése a feladatokon keresztül, esetleg mind a kettő egyszerre, vagy valami teljesen más - egy dologban voltam biztos: Sloane a nyarat ugyanúgy különlegessé szerette volna tenni, mint amilyenné a terveikkel vált volna, ha nem tűnik el.
„Ő volt a legjobb barátom, az egyik felem, és ezen pár száz kilométer sem tud változtatni.”
A lista teljesítésének köszönhetően Emily nemcsak igaz barátokra tesz szert, hanem ehhez hasonlóan megtalálja az igaz szerelmet is. Mindezekhez olyan kalandos út vezet, amit még olvasóként is fantasztikus volt átélni, nemhogy a könyv szereplőjeként…! :D Ez azt hiszem, elég jól kifejezi, hogy a könyv mennyire be tudja szippantani az embert ebbe a világba, és a szó szoros értelmében azt az érzetet kelti, mintha mi is a sok új barát egyike lennénk, akik segítenek a bolondos, s olykor vakmerő feladatok véghezvitelében.
„- Mert minden mindennel összefügg. Nézd csak meg Obi Want és Luke-ot! Vagy Dumbledore-t és Harryt. Vagy ott van Gandalf és Frodo, Mindannyiuknak tanulniuk kell, de aztán rájönnek, hogy mik az erősségeik és egyedül folytatják az útjukat.”
A tény, hogy két nap alatt elolvastam a regényt, az pedig már magáért beszél - egyszerűen annyira magával ragadott ez a történet, és a maga könnyedségével olyan tökéletesen kiráncigált az olvasói válságból, hogy azt öröm volt nézni. :D
Még ha nem is volt tele mélyenszántó gondolatokkal, és életbölcsességekkel, ugyanolyan élvezetes kikapcsolódást nyújtott nekem ez a könyv, mint a kedvenc lélektani és egyéb olvasmányaim, amik valamivel komolyabb témát dolgoznak fel. Most pont arra volt szükségem, hogy kikapcsoljak, és valami olyanba kezdjek bele, ami egyszerűen csak fog és magával ránt - igen, beismerem, egy ültő helyemben elolvastam 100-150 oldalt is, ha nem zavart meg semmi sem. :D
„- Nem - mondtam, és a fejemet ráztam. (…) - Nem hagyhatsz hátra embereket csak úgy, mert azt gondolod, hogy a barátság esetleg nem bírja majd el a távolságot. Nem élhetsz így.”
Emily és Sloane története sokkal többről szól, mint egy szimpla barátságról - a lányok mondanivalója szépen bontakozik ki a sorok között, s az, hogy hogyan értelmezzük mindezt, az csakis rajtunk múlik.
Nekem ez a történet szabadságot adott, megmutatta, hogyan győzhetem le én is félelmeimet, és hogy miért jó napról-napra élni, mintha nem lenne holnap.
Akkora örömöt és mosolyt csempészett az írónő a mindennapjaimba, hogy állandóan csak vigyorogtam, s olykor-olykor tudtam más szemmel nézni a világot, és sikerült kilépnem a komfortzónámból is.
„- Az esernyős férfi nem látja a napsütést - mondtam halkan.
A vonal másik végén Dawn volt.
- Rómában a szökőkutak északra néznek.”
A komolyabban értelmezhető üzenet mellett a történetünk végig könnyed maradt, elképesztően gyorsan lehetett vele haladni, és a humor, ami végigkíséri az egész olvasást, még a szomorúbbnak ígérkező részeket is vidámabbá teszi.
Úgyhogy ha rám hallgattok, és szeretnétek még egy vérbeli nyári könyvet olvasni, akkor nem hagyjátok ki Morgan Matson kötetét! ;)
Ó, és ez alól természetesen Emily listája sem kivétel, én is megyek, és megcsókolok egy idegent! ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, egy utolsó nyári csobbanásként.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az egyik újonnan beszerzett Helikon zsebkönyvemre esett, méghozzá Szerb Antal - Utas és holdvilág c. művére. 


Nagyon régóta szerettem volna már tőle olvasni, ezért kíváncsian vetettem magam bele a történetbe - lássuk, mi sült ki belőle! ;)
Szerző: Szerb Antal
Cím: Utas és holdvilág
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Helikon
Oldalszám: 300 oldal
Műfaj: Lélektani, filozofikus
Szóval akkor pár szót az én kapcsolatomról Szerb Antallal, mielőtt még olvastam volna tőle bármilyen művet is. Rengetegszer hallottam elejtve a nevét az irodalom óráimon, már hetediktől kezdve, azzal is tisztában voltam, milyen korban élt, és hogyan halt meg, de nem értettem, hogy miért nincs benne a tananyagban, mint Radnóti, vagy éppenséggel miért nem kapják fel annyira.
Amikor tízedikben újra indulnom kellett a szépkiejtési versenyen az iskolánkban, találtam egy tökéletes szöveget Antaltól, és boldogan vittem a tanárnőm elé, hogy én ezt szeretném olvasni, mert ez én vagyok. Ő csak a fejét csóválta, mire értetlenkedni kezdtem, hogy mégis mi a baj, nem szépirodalmi szöveg, minden kritériumnak megfelel - a válasz a következő volt: fasiszta.
Csak néztem, mert nem értettem, mégis milyen okból kifolyólag lenne az, de nem vitatkoztam és kerestem egy másik szöveget. Most, miután végeztem az olvasással, újra megnéztem, végigbogarásztam az életrajzát, de továbbra sem értem ezt a felvetést. Ki tudja miért nem, biztosan velem van a baj… Na jó, nem is szaporítom a szót, vessük bele magunkat ebbe az utazásba, amire Mihály invitál minket! ;)
„Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után: keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában.”
A főszereplőnkkel a nászútján találkozunk először, amikor még ő maga sem tudja, milyen hatással lesz rá a holdvilágos olasz éjszaka, s miféle kalandokba keveredik bele, pusztán amiatt, mert magával ragadja a nosztalgia.
Éreztétek már azt, hogy képtelenek vagytok a jelenben élni, mert valami, ami valaha számotokra a világmindenséget jelentette, visszahúz titeket a gyermekkorotokba?
„- Semmi baja - mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
- Én? - kérdezte Mihály eltűnődve. - Semmit. Éltem.”
Ez lesz az az érzés, ami teljesen elhatalmasodik rajtunk is, miközben Mihállyal együtt barangolunk lapról-lapra. Szépen, lassan pedig értelmet nyer a hosszú visszaemlékezés: a mi igencsak magának való főhősünk arra próbál rájönni, miért nem tud normális életet élni, mint bárki más. Tudja magáról, hogy nem egy megszokott, hétköznapi személyiség, de ugyan ez milyen okból kifolyólag tarthatná vissza? Hiszen van rendes munkája, tökéletes felesége - mindene megvan, ami egy átlagos ember életviteléhez szükséges, akkor miért nem érzi teljesnek az életét?
„Gondold meg: meghalni sokkal könnyebb és természetesebb, mint életben maradni...”
Ahogyan haladunk előre a fejezetekben, és egyre jobban beszippant minket Mihály kóborlása az olasz városokban, úgy kezdjük megérteni a férfi lelkivilágát, s fedezzük fel vele együtt a múlt szépségét, amit mindannyian előszeretettel üldözünk, ha arról van szó. Aztán elérkezik az a pont, amikor rádöbbenünk olvasás közben, hogy nem menekülhetünk életünk végéig önmagunk elől.
„- Nem értem, hogyan hiheti, hogy aki meghalt, az teljesen megszűnik.”
Nem kényszeríthetjük magunkat olyan létbe, amit nem nekünk rendelt a sors - egyszerűen képtelenség úgy élni minden nap, ahogyan azt tőlünk elvárja egy társadalmi norma, mikor a szívünk mélyén tisztában vagyunk azzal, hogy csak színészkedünk, és megjátsszuk magunkat. Egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor belefáradunk a színjátékba, hogy úgy próbáljunk normális életet kialakítani és élni benne, hogy közben nem önmagunkat adjuk.
„Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön? Várom pályabéremet,
Mert befogad s kitaszít a világ.”
Villon (Ford.: Szabó Lőrinc)
És - még ha ő nem is látja ezt előre - Mihály történetében is ez a fordulópont következik be, s mi azt követhetjük nyomon, hogyan eszmél rá arra, hogy ami elveszett a múlttal együtt, az már ténylegesen a feledésbe merült - mivel hiába akarja ugyanazt előteremteni a jelenben, az emberek és a körülmények is változnak, vele együtt.
Amíg a főszereplőnk bolyong, s lézengve tengeti mindennapjait, arra törekedve, hogy rátaláljon önmagára, a múltját elemezve, mi, olvasók is feltesszük magunknak ugyanazokat a kérdéseket, amiken Mihály is töpreng - akár kimondatlanul, akár elárulva nekünk gondolatait.
Olvasás közben pedig akaratlanul is elkezdünk azon gondolkozni, hogy olyan életet élünk - e, ami nekünk való, és a szívünk szakad meg, ahogyan látjuk azt a kétségbeesést, azt a gyerekes vágyat a főhősünkben, ami görcsösen afelé hajtja, hogy befejezettnek tekinthesse ezt az utazást, amivel megismeri önmagát, s végre pontot tehessen a mondat végére…
„És ha az ember él, még mindig történhet valami.”
Ez a regény sokkal többet tudott nekem most adni, mint egy általános értelemben vett segítő kézikönyv, ami arra próbál rávezetni, miért kell szeretnem magamat, a személyiségemet - vagyis azt, aki vagyok. Mihályt sokkal közelebb éreztem most magamhoz, valamiért azt az érzést keltette bennem, hogy ha jobban szemügyre veszem a tulajdonságaimat, néhány eltemetett emlékemet, akkor ráeszmélhetek, hogy sokkal jobban hasonlítunk, mint azt valaha is beismertem volna.
Mindezek után pedig úgy érzem, ideje magamba néznem, s elindulnom a saját holdfényes utamon - találkozunk Olaszországban?
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik éppen nehéz időszakon mennek keresztül, s kell nekik egy kis biztatás, hogy néha ugyanott kell kilyukadni, ahonnan elindultunk, mert lehetséges, hogy oka van annak, hogy nem látunk más megoldást.
És akkor következzen a kép, ami a víz mellett készült! ;)
A saját kis medencénkben jó volt egy ilyen fantasztikus kötettel pihenni :)
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal Everglow hívott ki egy booktagre, amit innen is köszönök neki! :) Na hát akkor lássuk is, hogy az én „boldog könyvfüggő” énem miféle vallomásokat fog itten tenni, izzítsuk azt a kérdezz-felelek-et! ;)

1. Miért szeretsz új könyveket venni?
Azért, mert imádom rendezgetni az új kincseimet a szivárványszínű polcomon, és mivel lassan „mániákus” könyvgyűjtővé avanzsálok, szeretnék minél több kötettel rendelkezni - és természetesen kivenni egy év szabadságot, és elolvasni mindet. :D

2. Milyen gyakran vásárolsz új könyveket?
Ez eléggé változó. Attól függ, éppen mennyi olvasnivalóm van. :D
3. Hol szeretsz jobban vásárolni - könyvesboltokban, vagy webshopokon?
Hüm. Mindkettőt szeretem, mindegyiknek megvan a maga sajátos hangulata. A könyvesbolti munkám miatt a szívem mégis a bolt felé húz, mert imádok a polcokon böngészni, és valamiért nagyobb mosolyt tud csalni az arcomra, ha megtalálok egy eldugott regényt - akár magamnak, akár egy másik vásárlónak, eladóként. :)

4. Van kedvenc könyvesboltod?
Igazából konkrét kedvencem nincs, mert mindegyik boltot szeretem, ahova be szoktam térni - mindegyik más, és ez bennük a legjobb. :)
5. Szoktál előrendelni?
Régebben anyukámmal mindig rendeltünk elő mindenféle kötetet, de most már valamiért leszoktunk róla. Jó kérdés, nem tudom miért. :/

6. Van havi limited?
Ööö…izé…Van valakinek ilyen? Megmondom őszintén, nem számolom, mennyi könyvet veszek havonta,  jó, nyilván nem húsz darabot egyszerre, úgyhogy azt hiszem erre a tökéletes válasz egy: NEM. :D
7. Hogy állsz a könyvvásárlási tilalommal - szoktál élni vele?
Ez meg mi? Miért tiltanám meg magamnak a könyvvásárlást? Ez olyan, mintha megvonnám magamtól a kávét. :D Vagyis egyenlő a halállal. Nyilván, ha éppen nincs rá keretem, nem veszek magamnak olyan dolgokat, amik nem létfontosságúak a túléléshez lássuk be, azért a papírt még nem szeretném kienni sehonnan, ergó a könyvekből sem, - szóval ahogy elnézem, erre is egy NEM a legmegfelelőbb válasz. ;)

8. Milyen hosszú a kívánságlistád?
Öhm…per pillanat 97 elem van a kívánságlistámon, de mindig rám jön az öt perc, és nekiállok kiszanálni, mi az, amit tényleg nagyon szeretnék - vagyis ez is változó valamilyen szinten. :D
9. Melyik az a három könyv (a kívánságlistádról vagy az előrendeltek közül), amiket most azonnal a magadénak akarsz tudni?
Beszéljen helyettem az adott három könyv:


Kihívottjaim:
In Lily’s GoodBooks
A valóságon túl
Addicted to thebooks
~Anna
Sziasztok molyok! :)
A mai napon a Könyv, pont jókor c. rovatunk első bejegyzésével érkeztem nektek, aminek keretében mindannyiunknak ugyanazt a könyvet kellett elolvasnia. 


Ez a kötet pedig nem volt más, mint a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megjelent Girlin pieces - lány, darabokban c. regény, Kathleen Glasgow-tól.

Szerző: Kathleen Glasgow
Cím: Girl in pieces - lány, darabokban
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 448 oldal
Műfaj: Kortárs, ifjúsági, önbántalmazás
Eredeti cím: Girl in pieces
Őszintén szólva, azt sem tudom, hol kezdjem… Annyira mélyen megérintett ez a könyv, hogy egyszerűen szóhoz sem tudok jutni, és most ezt a lehető legkomolyabban mondom Nektek. Ez minden bizonnyal azért van így, mert én is átéltem hasonló dolgokat, mint Charlie, de közel sem jártam meg olyen mértékben a „poklot”, mint ő.
„Az embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.”
Eddig bele se mertem gondolni, vagy lehet, csak nem akartam, és elhessegettem magamtól még az ötletet is, hogy velem egykorúak is élhetnek az utcán, különböző okokból kifolyólag, és folytathatnak ugyanolyan életvitelt, mint aminek mi is a tanúi lehetünk nap, mint nap, ha elmegyünk pár hajléktalan személy mellett az úton, vagy az aluljáróban.
„Ömlik belőlük a szó, a sötét emlékek - nem tudják abbahagyni. Elevenen felzabálja őket a saját történetük, kifordulnak tőle önmagukból. Szünet nélkül beszélnek. Én kivágtam magamból minden szót. Túlcsordult tőlük a szívem.”
A főszereplőnket egy pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után, ahol hozzá hasonló lányok társaságában próbálják a gyógyulás felé terelgetni. Persze a helyzete korántsem ilyen egyszerű, mert miért is lenne az, mivel az otthonából menekült el, a gyász és a bántalmazás egyvelegénél pedig még az utcaélet is hívogatóbbnak tűnt - ebből adódóan sejthetjük, hogy a kezelés finanszírozása nem éppen a legegyszerűbb módon zajlik, majd hamarosan pont az anyagi helyzet lesz az, ami meggátolja Charlie-t abban, hogy tovább maradhasson a biztonságot nyújtó intézetben.
„Amikor azt mondom, hogy szomorúság, az igazából azt jelenti, hogy ott belül egy fekete lyuk van tele szögekkel, kövekkel, üvegcserepekkel meg azokkal a szavakkal, amiket nem tudok többé kimondani.”
Ekkor kerül ki akarata ellenére a nagyvilágba, ahol kezdetben megacélozza magát, próbál a saját lábára állni, és még munkát is talál - ezt egy szép előrelépésnek könyveli el, teljesen érthető módon. Ezután következik a saját lakás keresése, ami szintén sikeres lesz - ekkor már mi, olvasók is elkezdünk reménykedni, hogy Charlie végre egyenesbe jön, el tudja kezdeni helyretenni az életét, esetleg keresni egy segítő csoportot, és voilá, minden happy és nagyszerű lesz!
„Ki! Ki vele! Vágd ki az egészet! Vágd ki az apámat! Vágd ki Ellist, aki annyira hiányzik! Vágd ki azt a férfit az aluljáróban, vágd ki Faszkalap Franket, a férfiakat a földszinten, azokat is, akik az utcán laknak, és túl sok embert hordoznak ott belül, vágd ki az éheseket, a szomorúakat és a fáradtakat, a senkiket, akik nem szépek, akiket nem szeret senki, vágd csak ki, amíg egyre kisebb leszek, és a végén nem marad belőlem semmi!”
Ohohohó, csak lassan a testtel, mert most jön be a képbe Riley West, a lecsúszott, majdnem-híres zenész, aki visszarántja a főszereplőnket az ördögi körbe, és nem engedi szabadulni onnan. Charlie-t szépen, lassan szivárogtatja bele újra a mélybe, és ez fokozatosan őrli fel a lány idegeit, hiszen tudja, hogy menekülnie kéne, de mégsem teszi. És akkor most felmerül a kérdés: miért nem hagyja ott, ha tisztában van azzal, hogy árt saját magának?
Hát, ezen én is elgondolkoztam, miközben haladtam előre az olvasásban, de ahogyan megismertem Charlie-t, és beleláthattam a gondolataiba, kicsit más szögből is láttam a dolgot, ami elég komolyan elgondolkoztatott. Ezt akkor fogjátok igazán megérteni, ha belekezdtek a könyvbe, s az olvasás által megtapasztaljátok, milyen is lehet egy olyan lánynak, aki az utcán élt, - és még ennél is borzalmasabb dolgokat vészelt át - egy férfi törődése és szeretete, még akkor is, ha nem éppen tökéletes. Higgyetek nekem, beleképzelve magatokat a főszereplőnk helyzetébe, biztosan elkezd motoszkálni a fejetekben ez a gondolat is, csak várjátok ki a végét!
„Mert ha bántanak, az a valaki, aki szeret téged, segít neked, igaz? Ha bántanak, az a valaki, aki szeret téged, gyengéden megcsókol, a szádhoz tartja az üveget, az ujjaival végigsimítja a hajadat, igaz?”
A szereplők egytől-egyig megállták volna a helyüket a való életben is, hiszen mindannyian tisztában vagyunk vele, még ha nem is akarjuk mindig beismerni magunknak, hogy mindegyiküknek találnánk megfelelő személyt a mai világban. Érdekes volt látni, ki hogyan győzi le a démonait, és mely barátok maradnak mellettünk, akkor is, ha minden kötél szakad, s kinek fontosabb a saját, már rendbe szedett élete.
„Evan mindig azt mondogatta, hogy nem attól kell félni, amit nem látsz, hanem attól, ami az orrod előtt van és tisztán látható.”
Azóta agyalok, hogyan tud egyszerre összejönni ennyi minden az életben, mint ami a könyvben történik, de mindig felüti a fejét bennem az a gondolat, hogy lehet nem is olyan nehéz ennyire belegabalyodni a rossz dolgokba, ha már másodjára indulsz lefelé a lejtőn, ráadásul akad valaki, aki még húz is magával. Emellett pedig ott van az a kis maradék réteg, ami tartja benned a lelket, és tudatja veled, hogy van másik út is, csak erősnek kell lenned, s tudnod kell azt mondani, hogy nem - hogy elkezdhesd a felejtést, az újrakezdés reményében.
„Szerintem attól nem tudsz megszabadulni, ami régebben voltál. Valahogy rád ragad.”
Nyilván nem tehetjük semmissé a múltat, hogy mi mindenen mentünk keresztül, és mi formált minket azzá, akik most vagyunk, de az, hogy mivé válhatunk, és mit hozhatunk ki a jelenlegi helyzetünkből, az csakis rajtunk múlik igazán. Mert ha mi nem akarjuk, hiába vannak mellettünk támogatók ezrei, a szavuk és a segítségük mit sem ér… Ezt én is a saját káromon tanultam meg, akárcsak Charlie.
„Fáradt vagyok, és haragszom magamra. Amiért hagytam, hogy egyre kisebbre zsugorodjak össze, és reménykedtem, hogy akkor majd jobban észrevesz. De hát hogy is vehetne észre valaki, ha egyre kisebbre zsugorodsz össze?”
És pontosan ez az az ok, amiért ennyire közel érzem magamhoz ezt a történetet. Volt egy nagyon csúnya, depresszív időszakom, viszonylag fiatalon, mintha most olyan öreg lennék, na mindegy :D, amikor én is ugyanezt csináltam, mint a lányok többsége a könyvbeli intézetben. Amint elolvastam a fülszöveget, és eljutott a tudatomig, miről is lehet szó ebben a regényben, már akkor biztos voltam benne, hogy érzelmileg teljesen ki fog készíteni ez a történet, ugyanakkor nagyon sokat fog nekem adni, hisz egy bizonyos szintig át tudom érezni, milyen ebbe a tevékenységbe menekülni.
„Mindenki életében van ilyen pillanat, gondolom, az a pillanat, amikor olyan … életbe vágó dolog történik, ami apró darabokra szaggatja szét az egész valódat. Akkor meg kell állni. Sokáig csak szedegeti az ember a darabokat. És ez nagyon hosszú időbe telhet; nem az, hogy visszarendezd a darabokat, hanem hogy új módon rakd össze őket, és nem is feltétlenül jobban. Sőt, inkább olyan módon, amivel együtt tudsz élni, amíg nem tudod biztosan, hogy ennek a darabnak itt a helye, annak meg amott.”
Szinte kínzóan nehéz volt haladni a fejezetekkel, mert akkora súlyt pakolt a vállamra az írónő, hogy úgy éreztem, muszáj megállnom pihenni, és gondolkozni azon, hogy én honnan - hová jutottam, s mit nyertem az által, hogy felkerestem egy szakembert a problémámmal.
Igaz, Charlie-nak nem volt ilyen könnyű a helyzete, és már csak ezért is merem azt állítani, hogy az egyik legerősebb női karakter, akiről eddig olvastam, mert képes volt a legmélyebb gödörből is kimászni, s bebizonyította, hogy le lehet győzni a múltat, akkor is, ha mindent veszni látsz. Ha darabokban vagy. Apró, pici részletekben, amik eltűnnek a mélyben.
„Darabokban vagyok. Nem tudom, merre vannak a darabjaim, hogyan rakjam össze, és hogyan ragasszam meg őket. Vagy hogy egyáltalán képes leszek-e rá valaha.”
Úgyhogy kedves könyvmolyok, amit én tudok nektek mondani ezzel a könyvvel és témával kapcsolatban, az nem más, mint hogy ha tehetitek, mindenképpen olvassátok el! Akármit gondoltok erről, adni fog nektek egy olyan élményt, ami elkezdheti megváltoztatni az elképzeléseteket ezt illetően. Ahogy körülnézek a mai világban, úgy érzem, szükségünk volt már egy ilyen regényre, ami megmutathatja nekünk ezt az oldalt is - ráadásul azoknak a szemszögéből, akik a testükre írják a fájdalmukat.
És nem utolsó sorban, kedves sorstársaim, akik cselekedtek már így, ez a könyv Nektek szól! Reményt ad, és az írónő megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül - és nem is leszünk, sohasem.
Olvassátok, mert ez a könyv megkerülhetetlen, s szívet tépő egyben.
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek, egytől egyig, kivétel nélkül.

Zárásképp pedig ne felejtsük ki a feladatot, ami kedvcsináló kép készítése volt - hoztam egy saját képet, és egy kollázst is, ami szépen visszaadja a könyv hangulatát. ;)
Balatonföldváron, a Galamb-szigeten

Azt se felejtsétek el, hogy Pati oldalán még tudtok játszani a könyvért! ;)
A nyereményjátékért kattints ide! ;)


~Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ▼  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ▼  augusztus (5)
      • ÉRTÉKELÉS - Morgan Matson : Páratlan nyár
      • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
      • Boldog könyvfüggő vallomásai booktag
      • Könyv, pont jókor - Kathleen Glasgow : Girl in pie...
      • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates