ÉRTÉKELÉS - B. Czakó Andrea : Pitypangtánc (Előolvasás)

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

A mai napon egy olyan könyvről írtam nektek, ami nemsokára meg fog jelenni az Álomgyár Kiadó gondozásában, és egy igazán különleges élettörténetet tár elénk az első világháború utáni Magyarországon. Köszönöm az előolvasási lehetőséget a kiadónak és az írónőnek is! :)
Szerző: B. Czakó Andrea
Cím: Pitypangtánc
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 512 oldal
Műfaj: Történelmi romantikus
Már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez a könyv, amikor először megpillantottam a borítóját. A szürke táj és az elsuhanó kezdetleges repülőgép kettőse a háttal álló lánnyal kiegészülve egy olyan képet bontakoztatott ki bennem, ami valamilyen módon a világháborúkkal kapcsolatos - a fülszöveget elolvasva pedig kiderült, hogy nem is tévedtem, mivel az írónő a Monarchia bukása utáni időszakba vezet minket vissza.
„Van ​nemesebb ok a háborúra, mint a szerelem?”
A főszereplőnk Szereday Ernesztina, aki merőben más személyiségével tűnik ki a korabeli nemes lányok közül: megveti a képmutatást, csak az általa hasznosnak ítélt dolgokat tanulja meg, és jobban szeret szabadon élni a vándorcigányokkal, akik a birtokuk közelében telepedtek le.
Aki tisztában van azzal, hogyan teltek akkoriban a nők mindennapjai, az már pusztán ennyiből is megérti, miért néztek rá furán a rokonai, és miért érzem én is rendkívül lázadó, s egyben egyedi személyiségnek Tinát.
„Mindegy, hogy hol vagy, mid van, ki vagy, ha szeretsz és szeretve vagy, az életed álom.”
A viselkedése miatt ördögfiókának titulált fiatal kislány meglesi a hírhedt Szapáry grófot csábítás közben, és a jelenet olyannyira a tudatába ég, hogy a későbbiekben sem tud tőle szabadulni, s meg is határozza véleményét a fiúkról, a szerelemről és úgy általában a kapcsolatról férfi és nő között ami véleményem szerint teljesen megérthető egy ilyen eset után, ráadásul ennyire fiatalon.
„Szerintem a külvilág becsapása a nők partiképessé formálása. Mintha becsomagolt árut kínálnának a férfinak, az pedig a házasság évei alatt kényszerül megismerni, hogy mi rejtőzik a giccses selyempapír alatt.”
Később a sors azonban újra egymás felé sodorja őket, és az érzelmeik mondhatni teljes fordulatot vesznek a másik irányába - a férfit lenyűgözi a lassacskán felnőtt, érett nővé váló lány szépsége; a kis hölgy pedig egyre vonzóbbnak találja az egykoron szoknyapecérnek elkönyvelt Szapáry Félixet.
Most már csak az a kérdés, hogy a főszereplőnk hajlandó-e a felszín alá is látni, hogy megismerje az emberek valódi énjét, és hű marad-e önmagához, a jelleméhez, ami elítéli a képmutatás minden formáját.
„Nézte az apró magvak pihefejes szárnyalását: némelyik rögtön a füvön landolt, de volt, amely a Napot vette célba. A többség azonban hosszan táncolt a lágy légáramlatban, és látott közülük kettőt, amelyek összekapaszkodva szárnyaltak. Felállt, és követte őket, de egyszer csak az egyik magocska egyenesen a földre zuhant, míg a fenn maradó, amely követni igyekezett, ereszkedése közben összetalálkozott egy másik kócos fejű maggal, amely lendületesen emelte egyre feljebb és feljebb, amíg a Nap fényében láthatatlanná nem váltak.”
Ahogyan haladunk előre az olvasásban, úgy bontakozik ki előttünk az első világháború utáni Magyarország képe. A történetünk olyan tökéletesen beleilleszkedik ebbe a korszakba, hogy muszáj képzeletben megemelnem a kalapomat az írónő előtt! Tény és való, háttérismerettel nem árt, ha rendelkezünk - főleg azért, mert nem rossz tisztában lenni a korabeli politikai élettel, a világszemléletekkel, azzal, hogy mi elfogadott, s mi nem. Mivel ezek mind jelen vannak a regényben, s találkozhatunk haladó szellemiségű karakterekkel is, én nem bánom, hogy idén érettségiztem, és fel tudom idézni azokat az emlékeimet, amik ehhez az időszakhoz kapcsolódnak.
„- Miért… miért kell elveszíteni minden szépet és jót, ha felnövünk?
- Ez az élet rendje - felelte Káló, miközben a kastély oromzatát figyelte.”
A forrongóvá változó lakosság közepette Tinának nemcsak az új lakhelyével kell megbirkóznia, hanem a családját övező rejtélyekkel is, amikre jelleménél fogva kitartóan keresi a válaszokat. Ehhez társul a Szapáry gróf felé irányuló, maga előtt félig-meddig tagadott vonzalma - mindez pedig közvetlenül a második világháborúba sodródó Magyarország kellős közepén történik.
Az írónő olyan tehetséggel jeleníti meg előttünk hazánkat ezekben az években, hogy teljességgel elhisszük, mi is belepottyantunk ebbe a századba, amint elkezdtük olvasni a könyvet.
„- Minden vég szomorú, viszont arra jó gondolni, hogy ez a tíz éven át tartó reménytelen szerelem hatalmas tettekre inspirálta a grófot, amivel egy nemzetet vitt előbbre.”
Tina lelki vívódása és a történelmi háttér a szemünk láttára elevenedik meg a sorokban, s ami életre kelti, az nem más, mint a két főszereplőnk őszinte és tiszta szerelme.
„Ilyen gyors és egyszerű lenne a szerelem?”
Nehéz lenne azt mondanom, hogy a lassabban induló, kevésbé akciódús, romantikus történetünk untatott, még ha az első fejezetek után kétkedve is tekintettem a hátralévő rész felé, mert az írónőnk szépen, fokozatosan keltette a feszültséget az olvasóban, ami mérhetetlen izgalmat szült. Teljesen levett a lábamról, ahogyan az érzelmekkel játszadozott - akár az eseményeken, akár a szereplőkön keresztül. Meg kell hagynom, hogy ez a történet azon kevesek egyikébe tartozik, ahol a legösszetettebbek a karakterek, és élvezet volt belelátni a gondolataikba, amiket feltártak előttünk.
„- Tudod, Lari, sokszor, ami szépnek látszik, az gyakran belülről rohad.”
Még nem olyan sok magyarokról íródott történelmi regényt tudhatok magaménak, gondolok itt a kortárs, mai írók munkáira, de a témában alkotók közül R. Kelényi Angelika mellé B. Czakó Andrea személyében egy újabb reménybeli kedvenc írónő került. A leírások, a párbeszédek, és az egész munkájának az összhatása úgy repített vissza a Monarchiába, hogy észre sem vettem - csak olvastam, olvastam és olvastam, mert már egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy nem tudom mi fog kikerekedni Félix és Tina szerelméből.
„Addig élek, amíg emlékezel rám. Ha elfelejtesz, akkor fogok meghalni.”
Ez a történet magával ragadott, mint ahogyan a magasba repülő pitypangokat szokta a lágy szellő a tavaszi napokon - megjártam vele a titkolózás és az árulás mélységes poklát, majd könnyedén libbentem felfelé, a remény vakító sugara felé.
A szívem Tináéval tört milliónyi darabra, s lett újból szépen összerakva, ahogyan én is átéltem minden egyes percét az életének, aminek részese lehettem.
Úgy érzem, most már tudom, hogy az igazi, mindent elsöprő szerelem képes átívelni bármilyen akadályon, s ha kiteljesedik, a világ újra egy szebb hellyé válik, mert megszépíti egy olyan erős érzelem, ami legyőzhetetlen.
Ajánlom… minden történelmi romantikus rajongónak!
Csillagozás: 5 / 5
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés