Sziasztok molyok! :)

Elhatároztam, hogy a 2024 az én évem lesz, és igenis többet fogok foglalkozni azzal, amit szeretek - ez pedig nem más, mint az olvasás és az élményeim megosztása Veletek, értékelések és posztok formájában.

Ennek örömére az évet egy olyan írónő könyvével szeretném nyitni, akivel volt szerencsém személyesen is megismerkedni, és mit ne mondjak, csak úgy sugárzik belőle az energia, az öröm - Ő maga tökéletesen megtestesíti mindazt, azt a pozitív üzenetet, amit át szeretne adni az olvasóinak. :)

Fogadjátok szeretettel Csányi Szilvi első kötetét, a Kimatekoljuk! c. kis regényt! :)

Szerző: Csányi Szilvi

Cím: Kimatekoljuk!

Kiadás éve: 2023

Kiadó: Magánkiadás

Oldalszám: 140 oldal

Műfaj: Kortárs, ifjúsági, romantikus, váltott szemszög

És egy, két, há’, négy … Ceruzák kihegyezve, a számológép készenlétben, a hajunk pedig már égnek áll a feszültségtől … Ennek örömére kezdődhet is a matekóra, akarom mondani, a blog legújabb értékelése! :D

„Most hosszan nyűglődhetnék azon is, hogy a suli miért nem tízkor kezdődik, de ezt is rég feladtam már, mint anyuval a Babuci vitát.”

Huh, most azért letöröltem pár izzadtságcseppet a homlokomról, azt meg kell hagyni… :’D Nyugtassatok meg, kedves olvasóim, hogy nem csak engem viseltek meg hasonlóképp a matematika rejtelmei az iskolás éveim alatt … Félreértés ne essék, nincsen semmi gondom a matekkal - de szeretem tartani tőle a tisztes távolságot, csakúgy, mint Szilvi első könyvének főszereplője, Liza.

„Anyám nyilván rögtön észrevette, hogy valami bajom van.

- Babuci! Bánt valami?

- Anya! Tizenkét éves vagyok! Nem vagyok Babuci!”

Kezeket fel, ki élte át eme sorok hatására az általa kevésbé kedvelt tantárgya ciki pillanatait? Ne aggódjatok, ezzel korántsem vagytok egyedül :’)

S kezeket fel, persze virtuálisan, hogy ki az, aki mindezek ellenére is szívesen visszamenne a gimibe, vagy akár az iskola bármelyik évébe, amelyikbe csak tehetné?

Na, látjátok, szerintem ezzel sokan így vagyunk. Visszavágyunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy újra át kell élnünk az összes kínos emléket, ami megtörtént velünk a megannyi felejthetetlen kaland mellett.

„- Hol kezdjük? – nézett rám kérdőn.

- Haha! Kb. a harmadikos anyagnál.

- Ne már!

- De! Az utolsó, amit értettem matekból az a szorzótábla és az egyszerű szöveges feladatok voltak.

- A szorzótáblát nem kell érteni.

- Hát nyilván azért ment jól még nekem is.”

A Kimatekoljuk visszarepít minket az általános iskola hatodik osztályába, egyenesen a felvételi időszakába, s tökéletesen bemutatja azt minden boldogságával és nehézségével együtt.

Ezt az időutazást olyan szereplőkkel tehetjük meg, mint a már fentebb említett Liza és Dani; akik átlagos tinédzserek, a maguk gondjaival, a maguk gondolataival - a könyvben bemutatott mindennapjaik pedig pont beleillenek ebbe a rohanó világba, amiben a látszat és a technológiai kütyük virágzó aranykorukat élik.

„(…) elégedetten simított végig a tolltartómba milliméter pontossággal visszarendezett, újra tűhegyes ceruzáimon.

Esküszöm, anyám nem vág ilyen elégedett képet, amikor a táskakollekcióját nézegeti.”

A két fő karakter szemszögéből követhetjük nyomon a matematika és a különböző személyiségtípusok kapcsolatának rejtelmeit, azonban már a kezdetektől fogva ott lebeg a szemünk előtt nem egy olyan tabu téma, amit napjainkban előszeretettel söprünk inkább a szőnyeg alá, mintsem szembenézzünk azokkal.

„Mintha nem lenne elég bajom a hülye felvételi miatt, Szörnybella bejelentette a mai matekon, hogy új ülésrend lesz, mert sokat dumálunk órán (…), és ki is jelölte, hogy ki hova ül. (…)

Persze Szörnybella kis kedvencei egymás mellé kerültek, vígan folytatták a csevegést, gondolom, a Pitagorasz-tételről.”

Ki mondta, hogy csak a matek lehet nehéz?

Ki mondta, hogy egy hatodikos élete nem lehet az?

Ma már rengeteg dolog sokkal hamarabb történik meg a fiatalokkal, amikre még nem állnak készen, olyan kihívásokkal kell szembenézniük és olyan elvárásokkal, amik ilyen fiatalon hiba elkövetése nélkül szinte megvalósíthatatlanok.

„Történelmi pillanat: el kell ismernem, hogy anyámnak igaza van.”

Pontosan ezért az olvasók nagyon könnyen tudnak majd azonosulni a főszereplőinkkel, a könyvben megjelenő élethelyzetekkel, és az egész történettel, amit Szilvi elénk tár.

A cselekmények gördülékenyen követik egymást, a bonyodalom és az izgalom tökéletesen van adagolva, így garantált, hogy nem fogjuk tudni letenni egyhamar a kötetet, elvégre már tűkön vagy inkább jó hegyes ceruzákon? ülünk, hogy megtudjuk, mi fog kisülni ebből a fránya matekból. :D

„Olyan kis cuki feje van, amikor mosolyog. Vagyis nem tudom. Biztos csak azért látom így, mert végre feltárta a koordináta-rendszer évek óta titokban tartott értelmét.”

Hogy mi lesz velünk később?

Talán rájövünk arra, mi az élet értelme. Talán megtaláljuk a saját utunkat. De az is lehet, hogy végre értelmet nyernek a gimis matekórák és mi is belátjuk, hogy a koordináta-rendszer igenis fontos szerepet tölt be a mindennapokban.

Ahogyan ránk, Lizára és Danira is megannyi kaland és élmény vár, az ismeretlen, ami csak arra vár, hogy felfedezzük, a maga szépségével és nehézségeivel egyaránt - hogy együtt vagy külön, azt csakis Szilvi tudhatja. ;)

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom … mindenkinek, aki szeretné megfejteni a matek rejtelmeit ;)

~ Anna

Sziasztok molyok! :)

A mai estét egy borítóleplezéssel koronázzuk meg, amit a magyar olvasóközönség biztosan nagyon várt már: Eszes Rita – Tükör a felhőkön túlra c. újonnan érkező könyvének borítóját fedjük fel; készen álltok? ;)

A fülszöveg

A legenda szerint létezik egy csodás képességű tükör, melynek segítségével akár a történelem is újraírható. Csak éppen senki nem tudja, hol lehet.

Japán az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun.

Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.

Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni. Vagyis, talán csak azt nem, hogy egy hazug embernő felhasználja a saját terveihez.

Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek és minden megkérdőjeleződik, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik.

Ha felszikrázik a levegő és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár csak egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban?

A japán folklóron alapuló történelmi fantasy egy olyan írótól, aki maga is Japánban élt.

Hagyd, hogy lenyűgözzön!

A meseszép borító

Néhány exkluzív idézet a könyvből, hátha megjön a kedvetek az olvasáshoz ;)

„Mozdulatlanul fürkészem az egyre közelebb kerülő vadászokat, de azt is érzékelem, hogy a nyestkutya eltűnt a lábaim közül, helyette valami sokkal magasabb lény emelkedik fel mögöttem. Az igaz valója. A testmelege rátelepszik a hátamra, a levegő beszorul és megáll közöttünk. Az ösztöneimmel kell küzdenem, hogy ne nyúljak újra a kardomért, forduljak meg és szegezzem a torkának. A szőrpihék felborzolódnak a hátamon, ahogy nedves orra a nyakszirtemet súrolja, forró lehelete pedig páraként úszik az arcom elé, amikor rekedt hangon a fülembe suttog:

– Nem bánom. Kössünk alkut!”

„– Állítólag nagy farkad van. A siker jelképe. – Ha valamire, hát sikerre szükségem lenne ebben az együttműködésben, de ennek itt nincsen semmilyen lompos tartozéka a háta mögött, ami aggaszt. Mikor négy lábon iszkolt, még volt neki.

Kajánul elneveti magát, és újra meghúzza az üveget.

– Biztosíthatlak róla, szépségem, hogy nagy farkam van és meglehetős sikereket érek el vele.”

„– Te tényleg így élsz, mi? Evés, ivás, hentergés mindenféle nőkkel. Semmi felelősség. – Lesújtó ez a merevség.

– Muszáj pont a felelősségről beszélgetnünk? Arra sem emlékszem, mikor voltam utoljára józan.

Erre elfordul.

– Örülhetsz. Most végre valami nagyszabású dologban veszel részt, és még az is lehet, hogy közben halhatatlanná tesszük a nevünket.

Megmondtam, a mocsok életbe! Bolond ez a nő. Mindketten bele fogunk dögleni.”

„– Te átkutattad az útiládám? – kiáltom feljajdulva. Ez már több a soknál! Remélem, nem szórt szét és hagyott hátra belőle semmit!

– Át, de most nem ez a lényeg!

Lerúgom a lábszáramról a nyirkos ruhákat, miközben magam előtt egyensúlyozom a takarót, és én is felülök. Megragadom Renmu vállát, és elkezdem lefelé lökdösni a dunnámról, hogy nekem jusson az egész és továbbra is nyakig alá tudjak süllyedni.

– Dehogyisnem!

– Nem, mert amikor megláttam benne ezt – összecsippenti a vállán a ruhát, és közben felemeli a fél fenekét, hogy megszerezhessem a paplant –, rájöttem, hogy abban a fehér nindzsagöncben nem is hozhatlak emberek közé!

Nevet. A lányalak nevet. Az ujjaim összeszorulnak a felkarja körül.

– Te vetkőztettél le?”

„Érdekelni kezd, milyen érzés lenne az arcszőrzete az ujjaim alatt. Vajon olyan, mint a derekán? Vagy puhább? Épp ellenkezőleg? Legszívesebben hozzábújnék. Belesimulnék. A köpenyem már nem is tűnik kiváltságos érzésnek, amikor halvány emlékem dereng fel róla, hogy nem is olyan rég még Renmu bundájának ölelésében veszhettem el.

Tétován behúzom a kezem a ruhaujj alá, és belekapaszkodok az anyag szélébe. Lesütöm a szemem. Azt hiszem, alaposan ki kéne pihennem magam, aztán helyretenni a gondolataimat végre és a küldetésemre koncentrálni.

Renmu hangja rekedten szól:

– Egek, néha egészen elfelejtem, hogy ember vagy. Mindjárt összeesel!”

„Mindenem elveszett az útiládámmal: a kardom, a neko-te, az összes többi fegyverem. A kimonóm, a parókám, a pénzem, az élelmiszerem.

Semmim nincs, csak ez a gondoskodó óriás, meg amit ő rám aggat és belém töm. A módszerei nem nagyon tetszenek, de most nem lehetek válogatós. Lassan, fáradtan érzem, hogy elmosolyodok, mielőtt lecsukódik a szemem.

Lehet, hogy egy kuplerájban találtam, de mégis jól választottam vele.”

„– Tudja, azt beszélik, Sikokun mindez néha lehetséges. Hogy az istenek szeretik ezt a helyet, és sok követük itt is él elváltozott alakban. És bizony alkalmanként előfordul, hogy csodás jelenéseknek lehetünk tanúi. Hogy megáll az idő és ilyenkor még a szitakötők szárnyának erezetét is meg lehet figyelni a levegőben. Hogy a szél elnehezül és rátelepszik az ember bőrére, mint egy mohó szerető simogató keze. Hogy a hold mosolyog és egyedül ő látja a megállt idő titkait, amit aztán felhők mögé rejt, mintha sosem történtek volna meg.”

>>Ha kedvet kaptál Rita új regényéhez, itt előrendelheted>>

>>Ha kívánságlistára tennéd, ide kattintva megteheted>>

Az írónőről

Eszes Rita 1981-ben született Budapesten, és A sógun című regényből készült tévésorozatnak, majd később a Macskafogónak köszönhetően gyerekként évekig gésának készült. Az ebből fakadó romantikus emlékek késztették rá, hogy a középiskolában japánul tanuljon. Ösztöndíjjal egy évet töltött Oszakában, ahol a gimnázium középső osztályát végezte el és helyi családoknál lakott. Ha teheti, azóta is „hazajár” hozzájuk látogatóba.

Mindig is elszánt családfa bogarász volt, ezért élete első munkája egy családnév eredet kutató cégnél betöltött fordítói állás volt. Elvarázsolják a legendák és a régi történetek, ez adta az alapját az Északról fúj a szélnek is. Szereti a misztikus helyeket, az elnéptelenedett házakat, a sötét erdőt, a régi romokat – viszont, ha elragadtatja magát, képes sikítva távozni ezekről a helyekről. Jelenleg Tatán él a családjával és ott próbálja elmosni a valóság és a fantázia közötti határokat.

Első regénye, mely a Könyvmolyképző Kiadó V. Aranymosás Irodalmi Válogatóján Public Star díjat kapott, Illangók címmel jelent meg, és az erdélyi mondavilágba kalauzol el. A Perkák kötet ennek a trilógiának a folytatása.

Legsikeresebb regénye a Rókatündér, amelyet a Japánban töltött iskolai év és az ott született életre szóló barátságok inspiráltak. A fiatalok hatalmas rajongással fogadták a történetet.

Előző regénye 2022. decemberében jelent meg Északról fúj a szél címmel.

Ritát megtalálhatjátok a közösségi oldalakon is:

>>Facebook>>

>>Webhely>>

>>Instagram>>

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Igen, ismételten eltűntem, méghozzá nem is kis időre, de esküszöm, hogy ezúttal is jó indokom volt rá: megszereztem a második diplomámat! :D Ezt követően egy számomra teljesen új területen kezdtem dolgozni, nemrég tanultam be, úgyhogy ennek örömére szeretnék visszatérni a könyvek világába is! *Képzeljetek ide egy örömében ugrálva tapsikoló Annát* :D Kezdjük is a nagy visszatérést egy könnyed, tökéletes nyári olvasmánnyal :)

Szerző: Catherine Kalengula

Cím: Emily Párizsban (Emily Párizsban 1.)

Kiadás éve: 2023

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 224 oldal

Műfaj: Kortárs, ifjúsági

Eredeti cím: Emily in Paris 1.

Ha ismeritek akár csak hallásból az Emily Párizsban című sorozatot, akkor pontosan tudjátok, miről szól ez a kis könyvecske - ha pedig ne adj Isten, még szerettétek is, ez a kötet kifejezetten Nektek készült! Már csak egy kérdés van hátra: vajon megéri elolvasni úgy, hogy már ismerjük a történetet? Járjunk is a dolog végére, elmélkedjetek velem egy jót egy új értékelés keretein belül - készen álltok Párizsba utazni? ;)

„Amikor az ebédszünetem után visszafelé tartok az irodába, mit látnak szemeim? Sylvie, Julien, Paul és Luc egy étterem teraszán ülnek, ebédelnek és nevetgélnek. És ez még nem minden! Amikor – sokára, nagyon sokára – visszatérnek az irodába, új becenévvel ajándékoznak meg: „la plouc”.

Soha nem hallottam még ezt a szót. Julien azt állítja, ez egy cuki kifejezés, olyan, mint a „mon petit chou” – a „kis bogaram” vagy a „trésor”, ami kincset jelent. De nekem gyanús a dolog, így gyorsan végzek egy kis kutatást az interneten.

Tuskó?! Nem hiába gyanakodtam!

Ha nem láttam volna a sorozatot, akkor minden bizonnyal teljesen oda meg vissza lennék ezért a kötetért. Azonban … úgy, hogy már minden évadot végig néztem, átéltem Emilyvel az összes eddigi párizsi kalandját; nem adott olyan pluszt ezek mellé ez a könyv, mint amire alapvetően számít az ember lánya, ha a kezébe vesz egy tipikus, a maga módján egyszerre kínos, mégis iszonyúan cuki, és romantikus történetet.

„A szomszédom ajtót nyit, és most is pont olyan jóképű és vonzó, mint az első alkalommal. Talán még annál is jobban. A reggeli nap fénye aranycsillámokként tükröződik a szemében. Ki engedte meg, hogy ennyire szexi legyen ez a pasi? Ki?!”

Igen - igen, jöhetnétek most azzal, hogy „De előbb volt a sorozat, mint a könyv…!” Vagyis számíthattam volna arra, hogy nem fogok semmi olyan újdonságot kapni, amit a tévé képernyőjén ne láttam volna viszont.

Na de, kedves olvasóim, ha belegondoltok ebbe a helyzetbe, mindentől eltekintve, adott egy számotokra nagyon kedves történet, amit minden kliséjével és ciki jelenetével együtt imádtok, mert annyira közel érzitek magatokhoz - azért igenis ott van (vagy ott lesz) az a pici remény és kíváncsiság bennetek, hogy hátha azért a könyv mégis valahogyan vagy valamiben, de más lesz. Ha nem is a története, elvégre azt már ismerjük, de valami, akár csak egy apró dolog igen. A stílus, a szereplők, akármi, ami pluszt adhat a sorozat által nyújtott élmények mellé.

„– Szóval itt az orr és a fej – foglalja össze a hoteltulajdonos. – És önnek, Emily, mi a szerepe?

– Ő a száj – feleli Sylvie.”

A fentieket összegezve, így, hogy magaménak tudhatom most már a sorozat által nyújtott élményt és a könyv általi próbálkozást is, elmondhatom, hogy csak akkor ruházzatok be erre a kötetre, ha elképesztően nagy Emily Párizsban fanok vagytok, és mindenképpen a gyűjteményetekben szeretnétek tudni ezt a kiadványt - az élfestés tényleg meseszép, de sajnálatos módon ez az egyetlen dolog, amit őszintén pozitívumként tudok kiemelni, hiába ragad magával az olvasmány is a maga könnyed stílusával.

„Amikor Sylvie hátat fordít nekem, ordítok és örömtáncot járok – némán. Amikor újra rám néz, megmerevedek.

Tudom, ez kicsit olyan, mint amikor két iskolás kislány balhézik, de hát ő kezdte!”

Ha szeretnétek egy kicsit visszacsöppenni a sorozatbeli Párizsba és Emily kalandjaiba, arra tökéletes választás lesz ez a szívekkel és Eiffel-tornyokkal díszített, rózsaszín felhőbe burkolózó kötet. ;)

Csillagozás: - / 5

Ajánlom … a sorozat kedvelőinek, amolyan nosztalgiaképp, amíg a következő évadra várnak, velem együtt! ;)

~ Anna

Sziasztok molyok! :)

Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Mafalda története olyannyira a lelkemig hatolt, hogy még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom azt az olvasásélményt, amit kaptam Tőle.

Ti mihez kezdenétek, ha egyszer csak kihunyna a szemetekben a fény?

Szerző: Paola Peretti

Cím: Én és a cseresznyefa

Kiadás éve: 2020

Kiadó: Maxim, Delfin Könyvek

Oldalszám: 208 oldal

Műfaj: Kortárs, ifjúsági, illusztrált

Eredeti cím: La distanza tra me e il ciliegio

Én szeretnélek téged megtalálni, Mafalda.

Fenn, a cseresznyefa ágain, ha ott ugrálsz Ottimo Turcaret-tel.

A sötétségben, ha éppen a csillagokat számolod, megvan-e még mindegyik.

Szeretnélek téged megtalálni és elmondani neked, milyen sok ember fél a sötétségtől.

Szeretném neked elmondani, hogy tudd, nem vagy egyedül, és soha nem is leszel.

Csillagozás: 5* / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki ugyanúgy fél a sötéttől, mint én, vagy Mafalda.

~ Anna

Sziasztok molyok! :)

Kedves és hőn szeretett író barátom, L. J. Wesley, újfent nem bírt magával, s tekintettel tervezett újraéledésemre a blog tekintetében, kihívott egy fantasztikus booktag-re, amit fingom sincs, hogyan fogok kitölteni, tekintettel a kemény négy, ismétlem, NÉGY könyvre, amit eddig sikerült elolvasnom 2022-ben :’D

Annyi baj legyen, teszek egy próbát, rosszabb esetben átcsapok jósnőbe, és megpróbálom megjövendölni; melyik kérdéshez, melyik könyv lenne vagy lesz a legesélyesebb jelölt, azok közül, amit tervezek még olvasni idén, attól tekintsünk el, hogy ebből mennyi fog sikerülni :’D, legalább biztosan jól fogunk szórakozni - Ti, olvasók, minden bizonnyal, az, hogy velem mi lesz a helyzet, az már más kérdés :D

Na hát kérem szépen, következzen is a Midyear Book Freakout Tag! ;)

1. Legjobb könyv eddig:

Négy könyvből nem szívesen választanék legjobbat, hogy őszinte legyek. *elgondolkozó smiley*

Ha nagyon muszáj lenne választanom, akkor Paola Peretti könyve felé húzna a szívem.

2. Eddigi legjobb folytatás:

Hát … Ha Bálint Ferenc második könyve tekinthető folytatásnak … :D Mondjuk kötve hiszem, hogy a felelős alkoholista boldogságtól ordítana, ha esküvőre kerülne sor, de ez csak az én meglátásom :D

A könyvről készített képet megtaláljátok az instagram oldalamon is ;)

3. Új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél:

Adam Silvera - Mindketten ​meghalnak a végén

4. A leginkább várt könyv a második félévből:

Mark Greaney - A ​Szürke Ember

5. Legnagyobb csalódás:

Őszinte leszek: négy könyvből nem igazán tudok jelenleg olyat mondani, amit kifejezetten csalódásnak éltem volna meg, mert hála az égnek egyik idei olvasmányom sem okozott ennyire negatív benyomást, sőt! Éppen ellenkezőleg :D

6. Legnagyobb meglepetés:

Silvia-Moreno Garcia és a Mexikói rémtörténet. Minden. Tekintetben. Igyekszem összeszedni a gondolataimat róla, hogy a bővebben is kifejtett gondolataimat olvashassátok a könyvvel kapcsolatban, ne csak a ledöbbent pár szót, amit ki tudtam nyögni az olvasás befejezése után... :'D

7. Új kedvenc szerző:

Most már kétség sem fér hozzá, hogy ez a személy Bálint Ferenc :D Asszem, most lebuktam … Futás!!

Kicsit sem vigyorgok, mint valami tejbetök, Ferenc pedig tuti nem akar kinyírni a tollával a képen - remélem ha meglátja a blogposztot, akkor sem fordul meg ilyen a fejében :D

8. Új könyves fellángolás:

Öm … Fellángolás? Ergó először odavagyok érte, lehozom neki a csillagokat az égről, majd rájövök, hogy amúgy pfhúj, ez egy rakás kaksi?

Na ne már :D Oké, elég erős költői túlzással éltem, de akkor is :D A „fellángolást” valahogy úgy értelmezem, hogy első látásra odavagyok érte, legyen ez bármi, tárgy, zene, étel, stb., ez tart egy ideig, majd realizálom, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Ilyen érzésem viszont nem volt még ez alatt a kemény négy olvasásélmény alatt. :D

9. Új kedvenc karakter:

Egyértelműen Francis a Mexikói rémtörténetből. Szívem szerint mindenkinek adnék egy ilyen személyt az életébe, mint amilyen Ő.

10. Könyv, ami megríkatott:

Ez minden kétséget kizáróan az Én és a cseresznyefa c. kötet, Paola Peretti-től. Jobban belegondolva még életemben nem érintett meg egyetlen könyv sem ilyen mélyen, mint Mafalda története.

11. Könyv, ami boldoggá tett:

Oh, hát kérdés sem fér hozzá, ez csakis Bálint Ferenc újabb agyfunkciókat és minden mást próbáló írása, a Boldogságtól ordítani. :D

12. Legszebb könyv, amit idén szereztél:

Azt hiszem, ez elég erősen attól is függ, hogy a „szép” szót melyik értelmében vesszük.

Ha a belső értékeket vesszük figyelembe, akkor egyértelműen Paola Peretti könyve itt is a befutó.

Ha pedig csak a borítót nézzük, akkor Mikki Daughtry - Rachael Lippincott: Mindvégig c. regénye viszi a pálmát. Nem, kicsit sem vagyok virágmániás, dehogy.

13. Melyik könyvet szeretnéd mindenképp elolvasni még az év végéig?

BessenyeiGábor - Tested és lelkem c. könyvét, már csak azért is, hogy Gábort továbbra is rettegésben tarthassam, komolyan ne vegyetek, és nem mellesleg azért, mert már rettentően kíváncsi vagyok, mit tett le az asztalra az egyik legnagyobb kedvenc magyar íróm.

14. Statisztika:

A kihívás idején 3 olvasott könyvem volt idén, azonban mire eljutottam oda, hogy úgy Istenigazából nekiüljek és megírjam ezt a bejegyzést, befejeztem a negyedik könyvet is. Juhú, rekord! :D

A moly.hu statisztikája szerint 4 olvasott könyvem van, ami 1126 elolvasott oldalt jelent. A várható számok 2022-re 7 elolvasott könyv és 2077 oldal - kíváncsi vagyok én is, hogy mit fogok összehozni. :D

Kihívottjaim: Kami, a @kamisbookishworld instagram oldal tulajdonosa, és nem utolsó sorban Attila, a Könyvségek Kicsiny Vlogja szerkesztője. :D <3

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Éljen, végre-valahára életjelet adok Nektek! Nagyon eltűntem az utolsó egyetemi éveknek köszönhetően, de remélhetőleg az államvizsga után újult erővel tudok visszatérni a könyvek világába! :D Most sajnos még lefoglal a tanulás, így olvasni nem igazán jut időm – addig is, hogy ne maradjunk izgalmak nélkül, mit szólnátok egy jó kis borítóleplezéshez? ;)

A fülszöveg

Elég egy baleset ahhoz, hogy minden megváltozzon?

Brooke a saját testének börtönébe kerül és nem emlékszik semmire.

Vajon milyen hatással van az emberre, ha külső szemlélőként szembesül a múltjával?

A hosszú és fájdalmas kórházi kezelések segítenek rajta, de a múlt kísértetei meggyötrik a lelkét.

Vajon miként viseli ezt az időszakot?

Ugyanaz az ember lesz, aki volt?

Van még bármiféle jövő Brooke számára?

A gyönyörű új borító

>>A moly oldalán már kívánságlistára teheted az új kiadást>>

>>Nem utolsó sorban a szerző oldalán is megtalálhatod a kötetet új köntösben>>

A szerzőről

Általános iskola negyedik osztályában írtam meg első versem. Az egyszerű gyerekversek írása a tanárok figyelmét sem kerülték el, így egy évvel később neveztek a UTI versenyére, ahol versemmel különdíjat nyertem.

Írás szempontjából a középiskola és az egyetem visszalépést jelentett, egyáltalán nem írtam, ellenben többet olvastam, mint valaha.

Az egyetemről kikerülve időnként visszatértem a rímfaragáshoz, csak a saját örömömre.
2016. fordulópont volt. Ekkor hívták fel figyelmem egy novella pályázatra, amire végül beküldtem a saját művem is. Ugyan helyezést nem értem el, a wattpad-ra feltöltött novella viszonylagos sikert aratott az olvasók körében, és többen is bíztattak az írás folytatására.

Jelenleg egy még bejelentés előtt álló könyvön dolgozom.

>>Az íróról oldalán többet is megtudhattok>>

~Anna