Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
Ma újból egy igazán elképesztő történetről írtam nektek, ami teljesen életre kel az olvasó kezei között. Fogadjátok szeretettel Ti is Bádogembert!

Szerző: Sarah Winman
Cím: Bádogember
Kiadás éve: 2018
Kiadó: 21. Század
Oldalszám: 270 ldal
Műfaj: Kortárs, LMBT
Eredeti cím: Tin Man
Hát, kedves olvasóim, a bloggerkedésem kezdete óta először érzem úgy, hogy nem tudom, mivel kellene indítanom egy értékelést. Ha tudnátok, milyen tanácstalan vagyok ezt a könyvet illetően… Elárulom nektek miért: olyannyira összetett és élő, lüktető történetről van szó, hogy az valami hihetetlen!
„Gyönyörű utazás emberi életeken át, az időn át, a szerelmen át.”
Vogue
Aki ismer, tudja, mennyire szeretem azokat a regényeket, amik inkább a realitásra hajaznak, gondolok itt arra, hogy nem feltétlenül happy az az ending, és nem csak klisét halmozunk egymásra, mint ahol minden vidám és minden kiszámítható. (Félreértés ne essék, van olyan, amikor ezek a könnyedebb kötetek is kifejezetten jó szórakozást tudnak nyújtani nekem is! :)) A Bádogember pedig egy olyan gyönyörű és szívet tépő kapcsolatot mesél el nekünk, ami azt hiszem, sokunknak ismerős lehet, hiszen ehhez hasonló bárkivel megeshet a való életben is még ha nem is teljesen ugyanígy, de részben biztosan élhettetek már át Ti is hasonlót.
„Hamarosan száguldott, el a gyártól, semmire sem gondolva, csak egy test, amely mindent megtesz, hogy elmeneküljön valami elől, amit soha nem tudott szavakba önteni.”
A történetünk több részre tagolódik, amiken keresztül megismerhetjük mindkét főszereplőnket, de mindenek előtt egy előhanggal indítunk, ami felvázolja nekünk az alaphelyzetet. Kapunk egy kisebb ízelítőt abból, hogy miért tölt be ennyire domináns szerepet a sárga szín a műben és mi köze van ennek a karaktereinkhez. Akad itt még egy kis apróság, amit most nem árulok el, csak annyit mondok, hogy ez szintén egy olyan plusz dolog a lapok közt, ami közelebb visz minket Ellis és Michael párosához.
„Hátralépett. A festmény olyan feltűnő volt, mint egy újonnan beépített ablak, de ez az ablak egy színekkel és képzelettel teli életre nyílt.”
Elsőként Ellist ismerhetjük meg a fiúk közül, aki úgymond az én értelmezésem szerint a központi szereplő, és akiből mondhatni kiindul ez az egész történet. A jelenben vagyunk, 1996-ban, ahol mindenhova elkísérjük Ell-t, és eléggé résen kell lennünk, hogy tartsuk vele a tempót, különösen akkor, ha visszaemlékezik.
Ezekbe a részekbe könnyen bele lehet zavarodni, ha nem olvasunk elég figyelmesen, de pár ilyen emlékkép után már meg lehet szokni az írónő stílusát, és élvezettel követhetjük nyomon a múlt történéseit, s annak összefüggéseit Ellis jelenlegi életével.
„Negyvenhat éves volt, és minden este azon tűnődött, hova tűntek az évek.”
Ez a tagoltság a szemszögeket illetően, több szempontból is érdekes: egy olyan szép fordulatot követően váltunk át Micahel szerepére, hogy azt még a legszőrösebb szívű ember is megkönnyezi!
Őszintén szólva, már nem is tudom, melyiküket szerettem meg jobban, ugyanis, mint kiderült legalábbis számomra, ez a két fiú tökéletesen kiegészíti egymást, már-már olyan, mintha ők lennének a Jin és a Jang. Mindkettejükben van valami, - akár egy tulajdonság, akár egy rossz szokás - amire a másiknak szüksége van. Mindezt pedig olyan játszi könnyedséggel meséli el nekünk az írónő, hogy csak néztem tátott szájjal…
„Van Gogh szeretett gyorsan festeni, mintha üldözné valami. És amikor az egész összeáll… a fény, a szín, a szenvedély, akkor…
(…)
És amikor az egész összeáll? - kérdezte Ellis.
Az az élet.”
Kettejük közül Mikey az, aki gyermeki vidámsággal és életkedvvel tengeti a mindennapjait, és neki köszönhetően Ell is több alkalommal dönt úgy, hogy csak a mának él és élvezi a legapróbb dolgokat is az életben. Amikor az ő szemszögéből olvassuk a történetet, akkor döbbenünk rá, mennyire a szívén viseli Ellis sorsát, s ekkor értjük meg igazán azt is, milyen mély kapcsolat is van köztük.
„Michael így felelt: Továbbmegyünk, és nem adjuk fel. És letérdelt és megcsókolta. Ez volt az első csókjuk. Valami gyönyörű egy rossz napon.”
A változást ebben a barátságban egy bizonyos harmadik személy fogja meghozni, akiről mindketten mesélnek nekünk, s még az írónő is elhint egy-két apró információt róla - de csak akkor tudhatjuk meg ki is ő, ha már a történet végére érünk. Ekkor fogjuk realizálni, milyen és mekkora szerepe is volt neki, mint „betolakodónak”, s miben változtatta meg a két főszereplőnket.
„Ki ez? - kérdezted.
Dexter Shawlands - felelte Michael.
És az ki? - kérdezted.
Mabel egyik régi szerelme. Minden évben eljön, és eljátssza a dalát.
Ez a szerelem - mondtad.”
Ez a történet megmutatja, milyen hullámvölgyek lehetnek egy teljesen átlagos, mindennapi ember életében, s milyen véletleneknek köszönhetően hozunk létfontosságú döntéseket. Láthatjuk azt is, hogyan lehet megbékélni a múlttal, felfedezni az igazi énünket és teljesíteni az igazi célunkat az életben.
„A fájdalma haraggá változott, ott volt vele ébredés után és elalvás előtt. Az élet nem volt olyan mulatságos Michael nélkül. Az élet nem volt olyan színes nélküle. Az élet nem volt élet nélküle.”
Ami számomra még gyönyörűbbé tette ezt az egészet, az a lezárás volt: mondhatni egy keretes szerkezetű művet olvashatunk Sarah Winman tollából. Ez a befejezés pedig méltó és szívet tépő lezárása Ellis és Michael barátságának.
„Boldognak tűnnek, de igazán. Nem csak azért, mert mosolyognak, hanem mert van valami a szemükben, nyugalom, öröm, valami, amin osztoznak.”
Úgy érzem, 2018-ban sikerül újabb hatalmas kedvenceket avatnom, mivel a Bádogembert is a szívembe zártam, s remélem, hogy örökre velem marad a története, és mindaz, amit nekem adni tudott most ebben az időszakban.
Ellis, Michael - köszönöm, hogy megmutattátok nekem, miért kell minden napot úgy megélni, mintha az az utolsó lenne.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy igazi, élő történetet szeretne olvasni.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Ezúttal egy memoárt hoztam el nektek, méghozzá ha az internet nem csal, az idén 90. életévét betöltő Marceline Loridan-Ivens tollából, aki Holokauszttal kapcsolatos emlékeit meséli el nekünk, ennek az aprócska könyvnek a keretében.

Szerző: Marceline Loridan-Ivens
Cím: És te nem jöttél vissza
Kiadás éve: 2018
Kiadó: XXI. század
Oldalszám: 126 oldal
Műfaj: Memoár, holokauszt
Eredeti cím: Et tu n'es pas revenu
Először is egy nagyon fontos dolgot szögezzünk le: a borító elején található idézet a The Times-tól enyhe kifejezéssel élve félrevezető. Szeretném, ha tudnátok, hogy ez a történet, illetve visszaemlékezés egyáltalán nem szerelmes levél! Szó sincs ilyesmiről, ráadásul, ha logikusan gondolkozunk, ez kissé erős téma lenne, főleg ebben a korban, és ebben a környezetben. Természetesen máshol és máskor sem lenne könnyebben emészthető dolog, de ezt most tegyük félre.
„Loridan-Ivens az apa-lánya kapcsolat legmélyére hatol. Precíz, visszafogott mestermű…”
(Financial Times)
Szóval a lényegre visszatérve, ezzel az ajánlóval sokkal inkább egyetértek a kötet elolvasása után. Az írónő ténylegesen az apa-lánya kapcsolat olyan mélységeit mutatja be, amit mi, olvasók csakis akkor fogunk megérteni, vagy átérezni igazán, ha a valóságban is ennyire közel állunk az édesapánkhoz, vagy köt hozzá minket egy ehhez hasonlítható (esetleg mérhető) kötelék, mint Marceline-t Slojme-hoz.
„Annyira szerettelek, hogy boldog voltam, hogy veled együtt deportáltak.”
Nagyon nehéz erről a témáról beszélni, még úgy is, hogy csak a történelem órákon tanultakat tudom felidézni. Már akkor is elborzasztott a holokauszt fogalma, és mindaz ami, a zsidó származású emberekkel történt ebben az időszakban. Viszont egy másik oldalról megközelítve a dolgot, az ilyen elmesélések, mint amit most Marceline nyújt nekünk, sokkal érdekesebbé tehetik számunkra a már megtanult információkat. Teljesen más az Ő személyes tapasztalatait és élményeit olvasni, mint például egy tankönyv nyers adatait feldolgozni. Sokkal szívhez szólóbb az a hangnem és stílus, amit Ő használ.
„Bár tudnák az emberek, mindannyian, hogy a tábor számunkra nem ért véget. Ott van a gondolatainkban mindhalálig.”
Az írónő elmesélése annyira közvetlen volt számomra, hogy úgy éreztem, mintha én lennék az a láthatatlan személy, akinek mesél, amikor egyedül van otthon. Nem tudom egykönnyen szavakba önteni, milyen volt olvasni ezt a visszaemlékezést, annyira összetett volt az egész. Elég sokszor ugráltunk az időben, amit kicsit nehéz volt követni, de ettől eltekintve a végén mindig visszajutottunk a kiindulási ponthoz, és értelmet nyert az emlékezés a visszaemlékezésben. Ugye milyen érdekesen hangzik? Olyan, mint amikor leülsz beszélgetni egy barátoddal, akit régen láttál, s egy szuszra mondod el neki, mi minden történt veled, mióta nem találkoztatok.
„Hogyan adhatnánk át azt, amit még saját magunknak is annyi nehézséggel jár megmagyarázni?”
Ennek az apró könyvnek köszönhetően Marceline életének egy olyan részébe nyertünk bepillantást, ami mondhatni minden túlzás nélkül örökre megváltoztatta őt és a családját is. Az egész memoárt áthatja a fájdalmuk, az édesapa elvesztésének tragédiája.
„Az volt a dolgod, hogy élj, nem az, hogy meghalj (…) !”
Úgy érzem, mindent elmondott nekünk, olvasóknak, ami a szívét nyomta ezzel kapcsolatban, végre igazán meg tudott nyílni és ez volt számára a segítség a felejtéshez, s ezáltal a továbblépéshez, amit az édesanyja nem tudott elérni a görcsös és kényszerű tevékenységeivel.
„Az idő elmossa azt, ami elválasztott minket, és mindent átformál.”
Számomra a legérdekesebb Marceline második férje volt - tudjátok miért?
Valamilyen oknál fogva ugyanazt véltem felfedezni a kapcsolatukban, mint amit József Attila, híres költőnk keresett egész életén át. Igen, ez van, ha két hónapig tanulok egy költőről, nézzétek el nekem. Ugyanúgy azt éreztem, hogy az írónőnk egyfajta apa-karaktert keres, aki ha nem is teljesen abban az értelemben, mint egy vérszerinti apuka, de pótolni tudja azokat a tulajdonságokat, akár egy hasonló személyiséget is, és egy olyan érzelmi töltetű törődést, ami kifejezetten egy ilyen kapcsolatra jellemző.
„Joris látott engem abban a filmben, amint a sorszámomat mutattam, és a hiányodról meséltem.
Joris, aki ismerte a rendezőt, azt mondta neki:
- Ha találkoznék ezzel a lánnyal, bele tudnék szeretni.
Így is történt. El sem váltunk többé. Ismerte tehát a történetemet, a tiédet is.”
Hogy igazam van-e, azt döntsétek el Ti magatok! ;)
Viszont egy dologban biztos vagyok: Joris személye rengeteget segített Marceline-nak, s azt hiszem, nélküle nem lenne a jelenlegi önmaga.
„Magával ragadott minket a jelen, még abban is hittünk, hogy hatással vagyunk a történelemre.”
Összességében úgy érzem, hogy egy szívszorítóan gyönyörű memoárt olvashattam, ami tele volt régóta elfojtott érzelmek és élmények tömkelegével. Az említett közvetlen stílus miatt teljesen más beütést kapott az én véleményem szerint a könyv, aminek köszönhetően még a velem egy korosztályban levők is szívesebben a kezükbe veszik majd, ha érdekli őket ez a téma.
„A túlélés érzéketlenné tesz mások könnye iránt.”
Azt a kijelentést is meg merem kockáztatni, hogy ehhez a témakörhöz a gimnáziumban inkább ezt a regényt kellene elolvastatni plusz információ gyanánt, vagy ha érdekességet szeretne mutatni az adott tanár a gyerekeknek - természetesen a filmek, és egyéb videók mellett (mert néha nem árt mindezt látni is).
„Meg kell öregedni ahhoz, hogy eljussanak hozzánk szüleink gondolatai.”
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szeretné egy kicsit más oldalról is látni a történelmet.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Juhuhú, újból egy értékeléssel tudok nektek szolgálni, ráadásul nem is akármilyennel! ;) A nagy szovjet diktátorról, Sztálinról olvastam egy eszméletlen fiktív történetet, ami nagyon gyorsan belopta magát az idei kedvenceim közé! :D Hatalmas köszönet illeti a megálmodókat, Szélesi Sándort és Erdős Lászlót!
Szerző: Szélesi Sándor & Erdős László
Cím: Sztálin, aki egyszer megmentette a világot
Kiadás éve: 2016
Kiadó: SZS Kulturális
Oldalszám: 368 oldal
Műfaj: Alternatív történelem, humoros
Aztamindenségitneki! Ilyen történethez sincs minden nap szerencséje az embernek, az már egyszer biztos! Ha tavaly megkérdeztetek volna, hogy fogok-e arról olvasni, hogy egy közismert diktátor megmenti a világot, azt hiszem egyértelműen rávágtam volna, hogy NEM! Szerintetek most mennyire érzem magamat komplett idiótának? :D Na mindegy, folytassuk. :D
Na de akkor még nem volt szerencsém megismerni Szélesi Sándort és azt a remekművet, amit a 2017-es Könyvfesztiválon Erdős Lászlóval együtt népszerűsítettek. Amint meghallottam ezt a címet, egyből tudtam, hogy nekem ezt a könyvet minél előbb meg kell szereznem - igen, kell, mert köztudottan szeretem az orosz nyelvet, és mindent, ami vele kapcsolatos; másrészt: Mi a francos csudimudiról is beszélünk? Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy Sztálin mégis miért éli túl a halálát?
„- Biztos nem te vagy Mussolini? - kérdezte gyanakodva.
Kemenes felnyögött.
- Hogy lehetnék, ha ő már halott?
- Nono, a holtak néha visszatérnek - intett bölcsen Sztálin, majd ment Hans után.”
Azt hiszem mindenki épp eleget tanul, vagy fog tanulni arról a korszakról, ami ennek a regénynek is a háttere, és nyilvánvalóan nem a legrózsásabb történelemóráinak az egyike lesz ez a téma.
Mindenesetre nem éreztem úgy, hogy szükségeltetne olyan mérvű plusz tudás a történelmi hátteret illetően, hogy az olvasó részletekbe menően tudjon beszélni a II. Világháború utáni állapotokról, vagy éppen a Hidegháborús korszakról, esetleg a Sztálin halála után bekövetkező változásokról, mert a történetben szereplő nagyobb nevek gazdái és az események is szépen le vannak írva, s pont annyi van ezekből a könyvben, hogy gondtalanul élvezhessük az olvasást.
„Kádár nem akart nagy felhajtást, de ha muszáj volt, hát nem ellenkezett. (…) A neve is más volt még akkor, Czermanik Jánosként anyakönyvezték. Az anyja vezetéknevét kapta, mivel az apja nem vállalta fel a gyermeket. Ilyen indulás után nehéz ünnepelt kommunistának lenni.”
Ahogyan a fülszövegünk is emlegeti, Kádár János 60. születésnapját ünnepeljük, s ennek alkalmából érkezik Magyarországra pár kedves barátja is. Igen ám, de az egyikük rejteget számára egy jó kis meglepetést, amivel egy egész lavinát indít el... Na de a mi kedves íróink nem akarták utánozni a nemzeti eposzunkat igen, itt a Bánk bán-ra próbálok utalni, így hát nem in medias res vágunk bele a dolgok közepébe, hanem kapunk egy szép kis felvezetést, ami már alapjában véve felcsigázza az érdeklődést, s előrevetíti nekünk, hogy egy bizonyos személy fogja nekünk mindezt elmesélni. Tipikus mi lett volna, ha életérzést kölcsönzött számomra, habár ki tudja miért ...
A főszereplőink Hans, a német tizedes, Sztálin, az ismert szovjet diktátor, Balikó Mária, akit csak a "magyar Mata Hariként" emlegetnek és Matók Józsi bácsi, a Gellért Szálló idős londinere. Na de mégis hogyan kerül össze ilyen sok különböző ember, és miért is foglalkoztatná őket ugyanaz a cél? Mit hajszolhatnak Budapesttől kezdve, Párizson át egészen Los Angeles-ig?
„Mária lopva rápillantott. Hans maga elé meredt, arcán fájdalmas emlékek nyomai tükröződtek.
A lány ekkor döbbent rá, hogy ő a történelemnek milyen kis szeletét látta eddig, és hogy ez - meglehet - nem is olyan nagy baj.”
A kulcs egy likőrösüveg - ugyan, mi lehet olyan fontos egy italban? Hát, kedves olvasóim, még én magam is rácsodálkoztam a válaszra, csakúgy, mint Sztálin a pörgős cselekmények közepette a modern világra.
A karaktereink mondhatni a lehető legabszurdabb módokon kerülnek egy fedél alá, s nem éppen a legkönnyebben formálódnak jól működő csapattá, ami csak úgy minden probléma nélkül átmegy a határokon túlra…
Mindegyikőjüknek megvan a maga jellegzetes személyisége, és az egyéni célkitűzése, amit nem mindig sikerül félretenniük a közös ügy érdekében.
„Valami nincs rendben. Vagy én, vagy a világ, de lehet, hogy csak az összerendeződésünkkel van a baj. A világ egy nagy montázs, milliónyi össze nem illő darabbal, de én még ebbe sem passzolok bele. Én vagyok az a felpöndörödő újságkivágás, amelyik nem illik a többi közé. És úgy érzem, előbb-utóbb elereszt a ragasztó, és lehullok az ismeretlenbe.”
Azonban ahogyan haladunk előre a mi kis hajszánkban, úgy fejlődik mindegyik karakterünk jelleme és bizony akadnak itt olyan nem várt fordulatok, amik aztán szépen leültetnek minket a cuki kis popsinkra. Na, ilyet se fogtok tőlem gyakran hallani, úgyhogy jegyezzétek ezt meg. :D Néhol én is csak kapkodtam a fejemet, esetleg a falba vertem a buksimat, vagy pedig kitéptem a maradék hajamat is, hogy nem, így nem lehet vége! - s miután sikeresen lenyugodtam, folytattam az olvasást, majd pedig olyan elégedett arccal csuktam be a könyvet, hogy azt öröm volt nézni. :D
Úgyhogy drága könyvmolyok, bátran merem ajánlani mindegyikőtöknek Sándor alkotását, mert garantáltan kiragad titeket a szürke hétköznapokból, és egy olyan alternatív történelmet mutat be nektek, ami egyszerre humoros és kalandos egyben.
A fantasztikus olvasási élmény mellett megismerhettem egy kiemelkedő magyar írót is, akit teljesen őszintén fogok ajánlani mindenkinek, aki egy jó történelmi, vagy science - fiction kötetet szeretne olvasni.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szereti a történelem kissé kifordított oldalát is.
Éééés készültem ám nektek egy nyereményjátékkal a két író jóvoltából! ;)
Egy szerencsés nyertes, aki kitölti a rafflecopter dobozt, az egy 2 személyre szóló, 3 nap 2 éjszakás, félpanziós wellness pihenést nyerhet, egy általa szabadon választott hétvégére, a tihanyi Echo Residence Hotelbe, ami a Kopaszi-hegyről magasodik a Balaton felé.
Nézzétek csak, milyen szép!
A kép a hotel oldaláról származik
Sok sikert kívánok mindenkinek!

Ne feledjétek, ha kommenteltek egyet a poszthoz, hogy szerintetek mit csinálna Sztálin, ha véletlenül ide keveredne, a szállóba, a könyvbeli kalandja során, és még meg is látogatjátok a Facebookos vagy a Molyos oldalát, dupla eséllyel kerültök a nyereményjátékba! ;) Ezt viszont ne felejtsétek el megemlíteni a kommentben, hogy ha meg is lestétek a könyvet valahol! :)

 >>Itt van Sztálin oldala a Facebookon>>

 >>És itt találjátok meg Molyon>>
(Természetesen a nyertes bővebb tájékoztatást fog kapni az utazás részleteiről, aggodalomra semmi ok! :))
a Rafflecopter giveaway
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Képzeljétek, nem olyan régen újból jelöltek a The Tea Break Award díjra - de ezúttal két bloggerina is úgy gondolta, hogy megérdemlem! Hatalmas köszönet illeti őket, mivel mindketten remek munkát végeznek. :) Heni, Christine - külön öröm újra válaszolni a kérdésekre, sok puszit és ölelést küldök nektek az interneten keresztül is! <3


Következzenek a szabályok:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod
+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek
Akkor először az idézet (Igen, direkt másikat választok most, ráadásul kettőt, mert ketten hívtak ki, úgyhogy így igazságos, muhaha :D):
„Na, látják. Csakis egy geek tudhat ilyesmit. Azt hiszem, ezt nevezik iróniának.”
(Holly Smale - A lány, akit soha senki nem vett észre)
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
(Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg)
Jöhetnek Christine kérdései, ugyanis ő kicsivel, de megelőzte Henit :)
1. Melyik műfajt preferálod, és miért pont azt?
Hm, mostanában mindent preferálok, ami nem romantikus. Hogy miért, azt ne kérdezzétek, magam sem tudom. :D (Ígérem elmondom, amint rájövök…)
Baby Wide Eye GIF from Baby GIFs

2. Milyen gyakran lépsz ki a komfortzónádon? Mik a tapasztalataid?
Viszonylag gyakran, és általában jól szokott elsülni a dolog. Ha mást nem, tapasztalatot mindig szerzek és tudok belőle tanulni. :)
3. Tagja vagy a moly.hu-nak? Ha igen, mi a véleményed róla?
Igeeen, meg is találhattok M_Annie_99 néven. :D Igazából szeretem az oldalt, egyedül még mindig a pro-tagos dolog bosszant/dühít/szomorít el - kinek mi tetszik. Sajnálom, hogy egy szimpla profillal nem tölthetek fel képet, vagy nem láthatom, kik nézték meg a profilomat - de hát ez van, ezt kell szeretni. :)
I'm Here / I'm Outside GIF from Imhere GIFs

4. Mi volt az idei könyves fogadalmad?
Az, hogy elkezdek végre oroszul is olvasni. Alig várom! *-*
5. Ha egy hirtelen ötlettől vezérelve személyiséget és életet cserélhetnél valakivel, akkor ki lenne az? (Nem konkrét személyre gondoltam, hanem foglalkozására, élethelyzetére, ilyesmire.)
Hmm…személlyel biztosan nem cserélnék, na de foglalkozás…? A jövendőbeli reményeim szerint jövendőbeli szakmámban dolgozó személy mindennapjait szívesen meglesném - méghozzá egy orosz fordító és tolmácsét! ;)
6. Mennyire tartod magad társasági embernek? Gyakran jársz ki, vagy inkább a begubózó típusba tartozol?
Szerintem eléggé nyílt és társaságkedvelő személyiség vagyok, általában megtalálnak a Könyvfesztiválon, a Könyvhéten és egyéb rendezvényeken is. :)
7. Mi a szenvedélyed az olvasáson kívül?
A táncolás, a rajzolás, a zenehallgatás és a hajfonás! ;)
Dance GIF from Dance GIFs

8. Kinek az oldalán vesznél el az Amazonas rengetegében? Miért pont vele?
Öööö….igazság szerint senkivel sem szeretnék elveszni sehol, de ha választani kellene, akkor azért Simon Wolfgardot elfogadnám magam mellé… Höhö, túlzottan megszerettem őt és a személyiségét Anne Bishop könyvében. ^_^ Na jó, egy kicsit normálisabb indoklás: azt hiszem élvezet lenne elnyerni az alakváltó bizalmát és vele együtt túlélni egy ilyen helyen. ;)
És akkor Henim kérdései:
1. Mi a te definíciód a sikerre? Mikor érzed úgy, hogy sikeres vagy?
Ilyen nehéz kérdéssel indítani? Azt a jó kis gonosz mindenedet, te Heni babó! :D
Én úgy gondolom, hogy már akkor sikert érek el, ha önmagamhoz mérve a legjobban, vagy akár valamilyen csoda folytán felülmúlva magamat tudok teljesíteni egy feladatot/kihívást/bármit.
Már akkor sikeresnek érzem magam, ha tudom, hogy én mindent megtettem azért, hogy az előttem álló akadályt legyőzzem.
Szóval egyfajta definíció? Legyen. Siker = a tudat, hogy megfeleltél az általad támasztott elvárásoknak.
2. Mi van a fejedben, ebben a pillanatban?
Remélhetőleg a működő agyam, de sose lehet tudni!
Oké, viccet félretéve, az eszem mostanában csak az érettségi körül forog, úgyhogy szokás szerint ezen agyalok, még a bejegyzés írása közben is.
Aunt Sue, So Freakin' Excited!!! - Saturday Night Live GIF from Saturdaynightlive GIFs
3. Ha személyesen átélhetnél egy történelmi eseményt, melyiket választanád?
Húha…talán az a pillanat, amikor Caesar megkérdezte: „Te is fiam, Brutus?”
4. Mik azok a dolgok, amiket a legjobban szeretsz magadban?
Talán a kreativitásom, és a fárasztó humorom. :P
5. Ki a kedvenc gonosz karaktered? (Könyv, film, stb. Be creative.)
Irina, C.J.Redwine könyvéből - zseniálisan összetett az a nő.
És akit nem kifejezetten tartok személy szerint gonosznak, de talán félig-meddig annak is betudható, az Verity Cadogan az Oculusból.
Smile Angelina Jolie GIF from Smile GIFs
6. Hiszel a csodákban? Ha igen, miért? Ha nem, miért?
Igazság szerint igen, és nincs különösebb ok, amiért ez a véleményem. :) Miért ne? ;)
7. Élvezed a saját társaságodat?
Ööö…ha depis vagy durcás vagyok, akkor kifejezetten nem. :D De ha tűrhető normális állapotban vagyok, akkor néha szeretek egyedül lenni - van olyan, amikor kell ez is. :)
8. Mit kérnél a dzsinntől, ha 3 kívánságodat teljesítené?
1. Egy színötös érettségi álmodik a nyomor…
2. Egy szép jövőkép, amit meg tudok valósítani
3. Egy időnyerőt, hogy újra a dédimmel lehessek :’) <3
Az én kérdéseim:
1. Mikor kezdtél az írással foglalkozni?
2. Milyen témában szeretsz a leginkább alkotni?
3. Mi szokott inspirálni?
4. Sokszor írsz újra egy fejezetet/jelenetet/stb-t?
5. Saját magadat bele szoktad vinni a történetbe, vagy nem szereted ezt tenni?
6. Szívesen adnál ki könyvet? Akár az eddigi történeteidből, akár teljesen újból?
7. Forgatókönyvet írnál? Filmhez, sorozathoz…?
8. Miből merítesz erőt, ha úgy érzed írói válságban vagy?
A jelöltem pedig Réka, az osztálytársam, aki történeteket ír, mondhatni amióta csak ismerem, és mindig is imádtam olvasni az írásait. Emellett fantasztikus ember, és remek barát. Megérdemli ezt a díjat. :) <3
Aww GIF from Embarrassed GIFs

>>A blogját itt találjátok>>
Rékám, csak bízz magadban és sose felejtsd el, hogy önmagadért szeretünk! <3
~Anna
Újabb bejegyzések Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ►  2025 (1)
    • ►  június (1)
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ▼  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ▼  március (4)
      • ÉRTÉKELÉS - Sarah Winman : Bádogember
      • ÉRTÉKELÉS - Marceline Loridan-Ivens : És te nem jö...
      • ÉRTÉKELÉS - Szélesi Sándor & Erdős László : Sztáli...
      • The Tea Break Award - újra :)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates