ÉRTÉKELÉS - Daniel Godfrey : Új Pompeji

Written by 1 Comment

Sziasztok molyok! :)

Ezennel szeretnék nektek bemutatni egy könyvet, ahol újra az ókori Pompeji városába utazhatunk el, méghozzá nem is akármilyen módon! ;)

Szerző: Daniel Godfrey
Cím: Új Pompeji
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Metropolis Média
Oldalszám: 384 oldal
Műfaj: Sci-Fi, időutazás
Nahát, nahát, mik történhetnek, ha egy óriáscég holmi véletlen folytán belebotlik egy új technológiába, aminek köszönhetően lehetségessé válik az anyagátvitel… Mondjuk emberek transzportálása a jövőbe? Ó, de még mennyire! Ráadásul nem is akármilyen emberekről van itt szó, kérem szépen! A pusztulás előtt álló Pompeji lakosait szeretnék elhelyezni a jelenben, ki tudja milyen célból.
„A NovusPart most azáltal uralja a jelent, hogy képes befolyást gyakorolni a múltra.”
A történetünk két szálon fut, ami eleinte eléggé érthetetlen, ugyanis semmilyen összefüggést nem látunk a kettő között, viszont ahogyan haladunk előre, és elkezdjük felfedezni az egyik főbb szereplőnk, Nick által, hogy miben mesterkedik a Novus Praticles, úgy válik világossá minden apró információ.
„Hat hetem van, hogy megváltsam a világot.”
Igazából már a fentebb említett történészünk is fura helyzetbe kerül, mivel fogalma sincs arról, miért van éppen őrá szüksége a cégnek. Ne aggódjatok, nektek se lesz, vagy ha igen, az író tenni fog arról, hogy ne így legyen. :D Természetesen Ronnie-nak, az összeesküvés-elméletek lelkes gyártójának, s egyben Nick legjobb barátjának rengeteg tökéletes, és meggyőző elmélete van minderről. :D És higgyétek el, olyan makacs, hogy azon már mosolyogni kell. :’D
„Ritka adottság úgy maradni hatalmasnak, hogy nagy emberként, és ne zsarnokként emlékezzenek valakire.”
Na de mégis hogyan kerül a képbe a másik szereplőnk, Kristen? Jól gondoljátok, ő lesz a másik szál a regényünkben, méghozzá mondhatni az érthetetlen tényező, aki/ami sehogyan sem illik bele ebbe a helyzetbe. Ő más szempontból lesz érdekes az alapötlet szempontjából, és pont emiatt nem fogjuk végképp érteni, mit is keres itt.
„Hogy is fogalmazta meg Cicero? Ha az ember nem ismeri a múltját, örökre gyerek marad.”
Azonban az írónk olyan tökéletesen alakítja a dolgokat, hogy csakis a legutolsó pillanatban állnak össze a kirakós darabkái, ezzel pedig folyamatos gondolkodásra és agyalásra készteti az olvasót, ami nekem, személy szerint nagyon tetszett.
Egy dolgot el kell ismernem: kicsit lassabban indult be számomra a sztori, mint azt vártam a fülszöveg alapján, de az igazi feszültséget szító tényezők és szereplők később jelennek csak meg, így bátran állíthatom, hogy az izgalom a könyv felétől kezd növekedni, majd a végén éri el a tetőfokát.
„- … azt hiszen, eltévedtem.
- Nem így vagyunk ezzel mind? Erről szól az élet!”
Meg kell még jegyezni, hogy a mellékszereplőink korántsem a tökéletes jellemükről híresek, habár hirtelenjében visszagondolva, vegyes volt a felhozatal „rossz” és „jó” karakter téren, de az biztos, hogy már csak ezeknek az embereknek a jelenléte is bonyolította a dolgokat, a pompeji lakosokról nem is beszélve…! ;)
„Ne pazaroljon túl sok időt a múltra! Az igazi művészet azt kitalálni, mit rejt a jövő!”
Egyszóval, kedves olvasóim, ez a történet szerintem egy zseniális elképzelés fantasztikus és elképesztően érdekes kivitelezése, ami ki tudja, akár meg is valósulhat a távoli vagy akár nem is olyan messzi jövőben.
Az alapötlet figyelemfelkeltő, az író stílusa pedig nagyon jó, mert a regény könnyen olvasható, és még humorral is meg van fűszerezve a történelmi háttér, és a legújabb technológiák mellett.
Akik szeretik a témájukban is összetett olvasmányokat, és nyitottak erre az elképzelésre, azok nem fognak csalódni Daniel Godfrey első könyvében! ;)
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… a sci-fi és a modern időutazás kedvelőinek mindenképp! ;)
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

1 megjegyzés