ÉRTÉKELÉS - Csányi Szilvi : Kimatekoljuk!

Sziasztok molyok! :)

Elhatároztam, hogy a 2024 az én évem lesz, és igenis többet fogok foglalkozni azzal, amit szeretek - ez pedig nem más, mint az olvasás és az élményeim megosztása Veletek, értékelések és posztok formájában.

Ennek örömére az évet egy olyan írónő könyvével szeretném nyitni, akivel volt szerencsém személyesen is megismerkedni, és mit ne mondjak, csak úgy sugárzik belőle az energia, az öröm - Ő maga tökéletesen megtestesíti mindazt, azt a pozitív üzenetet, amit át szeretne adni az olvasóinak. :)

Fogadjátok szeretettel Csányi Szilvi első kötetét, a Kimatekoljuk! c. kis regényt! :)

Szerző: Csányi Szilvi

Cím: Kimatekoljuk!

Kiadás éve: 2023

Kiadó: Magánkiadás

Oldalszám: 140 oldal

Műfaj: Kortárs, ifjúsági, romantikus, váltott szemszög

És egy, két, há’, négy … Ceruzák kihegyezve, a számológép készenlétben, a hajunk pedig már égnek áll a feszültségtől … Ennek örömére kezdődhet is a matekóra, akarom mondani, a blog legújabb értékelése! :D

„Most hosszan nyűglődhetnék azon is, hogy a suli miért nem tízkor kezdődik, de ezt is rég feladtam már, mint anyuval a Babuci vitát.”

Huh, most azért letöröltem pár izzadtságcseppet a homlokomról, azt meg kell hagyni… :’D Nyugtassatok meg, kedves olvasóim, hogy nem csak engem viseltek meg hasonlóképp a matematika rejtelmei az iskolás éveim alatt … Félreértés ne essék, nincsen semmi gondom a matekkal - de szeretem tartani tőle a tisztes távolságot, csakúgy, mint Szilvi első könyvének főszereplője, Liza.

„Anyám nyilván rögtön észrevette, hogy valami bajom van.

- Babuci! Bánt valami?

- Anya! Tizenkét éves vagyok! Nem vagyok Babuci!”

Kezeket fel, ki élte át eme sorok hatására az általa kevésbé kedvelt tantárgya ciki pillanatait? Ne aggódjatok, ezzel korántsem vagytok egyedül :’)

S kezeket fel, persze virtuálisan, hogy ki az, aki mindezek ellenére is szívesen visszamenne a gimibe, vagy akár az iskola bármelyik évébe, amelyikbe csak tehetné?

Na, látjátok, szerintem ezzel sokan így vagyunk. Visszavágyunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy újra át kell élnünk az összes kínos emléket, ami megtörtént velünk a megannyi felejthetetlen kaland mellett.

„- Hol kezdjük? – nézett rám kérdőn.

- Haha! Kb. a harmadikos anyagnál.

- Ne már!

- De! Az utolsó, amit értettem matekból az a szorzótábla és az egyszerű szöveges feladatok voltak.

- A szorzótáblát nem kell érteni.

- Hát nyilván azért ment jól még nekem is.”

A Kimatekoljuk visszarepít minket az általános iskola hatodik osztályába, egyenesen a felvételi időszakába, s tökéletesen bemutatja azt minden boldogságával és nehézségével együtt.

Ezt az időutazást olyan szereplőkkel tehetjük meg, mint a már fentebb említett Liza és Dani; akik átlagos tinédzserek, a maguk gondjaival, a maguk gondolataival - a könyvben bemutatott mindennapjaik pedig pont beleillenek ebbe a rohanó világba, amiben a látszat és a technológiai kütyük virágzó aranykorukat élik.

„(…) elégedetten simított végig a tolltartómba milliméter pontossággal visszarendezett, újra tűhegyes ceruzáimon.

Esküszöm, anyám nem vág ilyen elégedett képet, amikor a táskakollekcióját nézegeti.”

A két fő karakter szemszögéből követhetjük nyomon a matematika és a különböző személyiségtípusok kapcsolatának rejtelmeit, azonban már a kezdetektől fogva ott lebeg a szemünk előtt nem egy olyan tabu téma, amit napjainkban előszeretettel söprünk inkább a szőnyeg alá, mintsem szembenézzünk azokkal.

„Mintha nem lenne elég bajom a hülye felvételi miatt, Szörnybella bejelentette a mai matekon, hogy új ülésrend lesz, mert sokat dumálunk órán (…), és ki is jelölte, hogy ki hova ül. (…)

Persze Szörnybella kis kedvencei egymás mellé kerültek, vígan folytatták a csevegést, gondolom, a Pitagorasz-tételről.”

Ki mondta, hogy csak a matek lehet nehéz?

Ki mondta, hogy egy hatodikos élete nem lehet az?

Ma már rengeteg dolog sokkal hamarabb történik meg a fiatalokkal, amikre még nem állnak készen, olyan kihívásokkal kell szembenézniük és olyan elvárásokkal, amik ilyen fiatalon hiba elkövetése nélkül szinte megvalósíthatatlanok.

„Történelmi pillanat: el kell ismernem, hogy anyámnak igaza van.”

Pontosan ezért az olvasók nagyon könnyen tudnak majd azonosulni a főszereplőinkkel, a könyvben megjelenő élethelyzetekkel, és az egész történettel, amit Szilvi elénk tár.

A cselekmények gördülékenyen követik egymást, a bonyodalom és az izgalom tökéletesen van adagolva, így garantált, hogy nem fogjuk tudni letenni egyhamar a kötetet, elvégre már tűkön vagy inkább jó hegyes ceruzákon? ülünk, hogy megtudjuk, mi fog kisülni ebből a fránya matekból. :D

„Olyan kis cuki feje van, amikor mosolyog. Vagyis nem tudom. Biztos csak azért látom így, mert végre feltárta a koordináta-rendszer évek óta titokban tartott értelmét.”

Hogy mi lesz velünk később?

Talán rájövünk arra, mi az élet értelme. Talán megtaláljuk a saját utunkat. De az is lehet, hogy végre értelmet nyernek a gimis matekórák és mi is belátjuk, hogy a koordináta-rendszer igenis fontos szerepet tölt be a mindennapokban.

Ahogyan ránk, Lizára és Danira is megannyi kaland és élmény vár, az ismeretlen, ami csak arra vár, hogy felfedezzük, a maga szépségével és nehézségeivel egyaránt - hogy együtt vagy külön, azt csakis Szilvi tudhatja. ;)

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom … mindenkinek, aki szeretné megfejteni a matek rejtelmeit ;)

~ Anna