ÉRTÉKELÉS - Ali Benjamin : Suzy és a medúzák

Written by Post Comment


Sziasztok molyok! :)

Mint látjátok, ez a félév nagyon megvisel olvasás terén, és ez jobban elkeserít, mint azt szerettem volna… Sajnos nem tudok mit tenni, olvasok én, ahogy tudok, de az időm édeskevés. Szinte már sikerélményként könyvelem el, ha befejezettnek tudok jelölni egy könyvet a moly.hu oldalán; mivel a vizsgáim között is hiába van 1 vagy 2 hét, nem merek mást olvasni a tananyagon kívül. :/
Éppen ezért most elképesztően boldog vagyok, hogy tudtam Nektek hozni egy új értékelést! :D A szívem-lelkem benne van, és a hab a tortán, hogy új kedvencet avattam! ;)

Szerző: Ali Benjamin
Cím: Suzy és a medúzák
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Libri
Oldalszám: 312 oldal
Műfaj: Ifjúsági, kortárs
Eredeti cím: The Thing About Jellyfish
Istenem, olyan régen olvastam ennyire léleksimogató könyvet… Ez a történet kifejezetten jólesett most a rengeteg egyetemi megpróbáltatás közepette. Igazából nem is tudom, miért erre esett a választásom; egyszerűen csak felkaptam valamit a polcról, amikor indultam vissza Debrecenbe, hogy ne unatkozzak a több, mint 2,5 órás úton - aztán lássatok csodát, teljesen beleszerettem.
„A medúza, ha elég sokáig figyeljük, egyre inkább egy dobogó szívre kezd hasonlítani.”
Nem igazán törődtem a fülszöveggel, csak pár pillantást vetettem rá, mert sokkal jobban lefoglalt maga a könyv belseje, és az általa kialakított kis világ, amibe belecsöppentem. A főszereplőnket nagyon gyorsan a szívembe zártam, már csak amiatt, amilyen kis különc személyisége van, arról pedig nem is beszélve, hogy pontosan tudom, milyen kiközösítettnek lenni az általános iskolában.
„Egészen addig azt hittem, a történetünk csak ennyi: a mi történetünk. De most kiderült, hogy neked megvolt a saját történeted, és nekem is az enyém. A történeteink talán egy ideig találkoztak - elég hosszú ideig ahhoz, hogy ugyanannak a történetnek tűnjenek. De eltérőek voltak.”
Suzy és a barátnője, Franny közt igazán különleges kapcsolat van, amit olvasva minden bizonnyal nekünk is hatalmas mosoly ül ki az arcunkra, hiszen olyan régen voltunk már alsó tagozatosak, és olyan régen voltunk felhőtlenül boldog gyerekek, mint akkor…Ők ketten pont ezt az érzést ébresztik fel újra az olvasókban, ami biztosan megmelengeti mindannyiunk szívét.
„Talán anyu tévedett. Talán a dolgok nem csak úgy megtörténnek, ahogy próbálta megmagyarázni. Talán a dolgok mégsem olyan esetlegesek, ahogyan azt az emberek hinni szeretnék.”
Azonban az emberek változnak, és hiába a sok éves, szoros baráti kötelék, ha önmagad adod, és így nem illesz bele az új közösségbe, sok minden véget érhet, ami nagyon tud fájni. Sokszor ezt a másik fél észre sem veszi, mert neki már ez a természetes. Ilyenkor jön a küzdelem vagy pedig a feladás: a hátrahagyott régi barát megpróbálja legalább részben visszaszerezni azt a személyt, aki olyan fontos volt neki éveken át; vagy pedig belenyugszik a tudatba, hogy vége van.
„Ha tudtam volna, már rég bocsánatot kértem volna. Vagy legalább elbúcsúztam volna. De az ember nem mindig tudja előre, hogy mi a különbség egy új kezdet és az örökre szóló befejezés között.”
Suzy rengeteg dolgon megy keresztül ebben a barátságban, ezért nem csodálkozunk, amikor magát hibáztatja Franny halála miatt, és nem nyugszik bele a tudatba, hogy „a dolgok csak úgy megtörténnek”. A kislány kutatni kezd, miközben olyan felfedezéseket tesz, amik teljesen megváltoztatják az elképzeléseit, s annyira belelovallja magát a témába, hogy szakemberek felkeresésére is rászánja magát. A legvalószínűbb elméletek megfogalmazása és felülvizsgálata újabb terv kidolgozására sarkallja, ami elsőre teljességgel lehetetlennek tűnik; azonban a mi Suzynk nem ismer ilyet, ha a medúzákról van szó.
„Mindennek az a titka, hogy elhisszük: képesek vagyunk rá. Amikor hiszünk abban, hogy valamit meg tudunk csinálni, még ha ijesztő is, az szinte varázserőt kölcsönöz nekünk. A magabiztosság varázslat. Mindenen át tud segíteni.”

Ez a csodálatos könyv adott nekem is erőt ahhoz, hogy leüljek tanulni, amikor már végleg fel akartam adni. Nagyon sokszor jutottam el arra a pontra ebben a félévben, hogy abbahagyom ezt az egészet, nem kell nekem egyetem, felesleges a diploma, ha a szakmámban egy OKJ-s oklevéllel is el tudok helyezkedni, minek nyomorítsam meg magam még ennél is jobban? De akkor jött Zu és a medúzák…
Bármennyire is ki voltam borulva, ez a kötet mindig megnyugtatott, és tálcán kínálta előttem a remény kiskapuját. Akármennyire is nehéz meglátni, az a halvány fénysugár mindig ott lebeg az orrunk előtt, csak olykor nagyon nehéz elhinni, hogy ténylegesen ott van, csak keresni kell.
„Lehet, hogy az emberek csak nemrég jelentek meg ezen a bolygón. Lehet, hogy meglehetősen törékenyek vagyunk. De mégis egyedül mi dönthetünk a változásról.”
Az is előfordulhat, hogy ehhez külső segítségre van szükség, az új barátok által, vagy pedig egy kudarc fog rávilágítani a helyes lépésre, az útra, amit meg akartunk találni. Sosem tudhatjuk, éppen mi lesz az, aminek köszönhetően el tudjuk fogadni a múltat, és a jövő felé tudunk tekinteni.
„Nem értették, hogy néha valami lehetetlen dolog lesz az egyetlen lehetséges megoldás.”
Számomra most Suzy és a kutatása volt az az iránymutató jelenség, hogy igenis hinnem kell magamban, hogy azért kezdtem az egészségügyben tanulni, mert adni szeretnék az embereknek valami fontosat. Szeretném nekik megmutatni, hogy pusztán az étkezéssel mennyi mindent tehetünk a saját, személyes jólétünkért.
Ebben pedig az a legszebb, hogy mindig ráébredek, mennyi hozzám hasonló fiatal van, aki szintén ilyen vagy ehhez hasonló szándékkal jött ezt a szakmát tanulni, és a barátaimnak tudhatom Őket.
„Egy kicsit hunyorogsz. Most pontosan ugyanannyira élő vagy, mint mindenki más.”
Mindezzel azt szerettem volna Nektek elmondani, kedves olvasóim, hogy ez a könyv sokkal többről szól, mint pusztán a veszteségről, a gyászról, és annak feldolgozásáról. Mindannyiunknak mást, és mást fog adni ez a történet. Nekem megmutatta, milyen egy tragikus esemény után újra talpra állni, s megtalálni a helyedet a világban.
„Hirtelen elképzeltem a világegyetemet, mint egy nagy LEGO-készletet, és hogy abból a sok kis darabból végtelen sok formát lehet kirakni, aztán ha szétszedjük, új dolgokat építhetünk.”
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek, akinek szüksége van egy reménysugárra, hogy megbizonyosodjon afelől, nincs egyedül ebben a nagy világban.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés