ÉRTÉKELÉS - Bessenyei Gábor : Az első csók és egyéb démonok
Sziasztok
molyok! :)
Juhuhú, újra visszatértem az értékelések világába a zh-k és vizsgák rengetegéből, ami elképesztően felemelő életérzés! És ráadásul egy újonnan megjelenő regénnyel tehetem most mindezt, amit volt szerencsém a könyvbemutatója előtt olvasni!
Ó,
és itt még nem ér véget az ámulatba ejtő mondatok sorozata, ugyanis azt az
örömteli hírt oszthatom meg Veletek, hogy én voltam a moderátora a november
24-ei hihi, pont a szülinapomon - ugye
milyen jó ajándék? :D Képzeljetek ide engem, egy glóriával a fejemen :D Vörös
Pöttyös Klubon belül szervezett bemutatók egyikének!
Méghozzá
a most következő, Az első csók és egyéb démonok c. kötetről beszélgethettem
Bessenyei Gáborral, ami hatalmas élmény volt! :D
Szerző: Bessenyei Gábor
Cím: Az első csók és
egyéb démonok
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368 oldal
Műfaj: Ifjúsági,
misztikus
Úristen,
hát én alig jutok szóhoz…! Nemrég fejeztem be az olvasást, és most próbálom
összeszedni a gondolataimat egy értelmes csokorba, de nagyon nem akar menni a
dolog… Legszívesebben már a szombati könyvbemutatón lennék, hogy személyesen
faggathassam Gábort, de sebaj, majd ennek is eljön az ideje… csak bírjam
kivárni, te jó ég! :D Igen, ez volt az
első gondolatom csütörtökön, az olvasás befejezése után, és hála a jó égnek, ez
meg is történt, ígérem, mesélni is fogok róla! ;)
Hú
- veszek egy mély levegőt, és bele is fogok Nektek a mesélésbe, csak az a két
nap úgy repült el, mintha nem írtam volna szerdán élelmiszer-kémiából zh-t, és
a csütörtök reggelemet pedig nem az élelmiszer-nyersanyagismeret indította
volna, hanem Patrik és az ő misztikummal átszőtt története.
„Furcsa volt,
hogy már nem dobog a szíve.”
Akkor kezdjünk
mindent a legelején!
Ahogyan
a fülszövegünk is említi, a főszereplőnk a 16 éves Patrik, aki már nagyon
szeretne belekóstolni a párkapcsolatok világába. Úgy tűnik, a szerencse
mellészegődik, hiszen az egyik legszebb lány a suliból érdeklődni kezd iránta,
ami felvillanyozza a mindennapjait. Igen ám, azonban ez túl kiszámítható lenne,
ezért az írónk csavart Nekünk egyet a történeten, és hirtelen, az éjszaka
kellős közepén megjelenik a főhősünk szeretett kutyájának szelleme.
Az
ember már csak ezt olvasva elkezd gondolkozni, hogy ugyan mi a csudát akarhat
egy háziállat, de ez még korántsem elég, mivel akadnak más problémák is -
továbbolvasva a tartalmat, csak egyre feljebb szökik a szemöldökünk, hogy mégis
milyen betegséget nem képesek felfedezni az orvosok, ha Patrik édesanyja
egyértelműen produkál konkrét tüneteket?
Azután
haladva a sorok rengetegjében, meglepetten látjuk, hogy a fiú maga kezd el
kutakodni a dolgok miért-je után,
amiben egy régi általános iskolás társa lesz segítségére, akitől nem áll távol
a misztikum világa.
Na,
kedves olvasóim, ezt rakjátok össze!
Ugye
milyen jó kis fantáziaképeket lehet szövögetni ezekből az információmorzsákból?
Én is eljátszadoztam pár gondolattal, hogy mit is akarhat kihozni ebből a
legújabb regényében a szerző, de jobbnak láttam, ha a „saját bőrömön” tapasztalom ezt meg, ezért egyből bele is vetettem
magamat az olvasásba. Tudniillik, volt
szerencsém bepillantani a „kulisszák mögé”, és olvasni fejezeteket a készülő
regényből, de nyilván más egy végleges változatot látni, teljes egészében, s
úgy kialakítani egy véleményt, amit Veletek is megoszthatok. :)
„Két lehetőségem
volt, vagy megőrültem, vagy tényleg létezik egy olyan valóság, amit eddig nem
ismertem. És az, hogy egy kicseszett horrorfilmben élek, még mindig
barátságosabb gondolatnak tűnt, mint hogy elment az eszem.”
A történetünk
egy teljesen átlagos vasárnappal kezdődik, ahol megismerjük Patrikot, aki
végigkalauzol minket az egész könyvön - még viszonylag homályos képeket kapunk
róla, a családjáról, arról, hogy milyen is pontosan az élete, de ez nem baj,
minden szépen kibontakozik, ahogyan haladunk előre.
Azt
a bizonyos lavinát a halott kutya megjelenése indítja el - ezzel kapcsolatban
is csak sejtéseink vannak, mivel az író keveset árul el, Mi, olvasók pedig
próbáljuk fejben összekapcsolni a történteket a fülszöveggel, de az sehogyan
sem akar sikerülni. Azt gondoltam magamban, hogy ne kapkodjunk, ahogyan
megismertem Gábort az eddigi munkái alapján, nem kevés csavart eszelt ki, csak
ki kell várnunk, mikor jön el ezeknek az ideje. És hogy milyen jól gondoltam…
„Időnként meg-megállt,
hátranézett, próbált ösztökélni, de én nem siettem. Kinek lenne sietős, hogy
találkozzon a megbomlott elméje végtermékével?”
Miután a fentebb
említett gondolattal megnyugtattam magam, jókedvűen dőltem hátra, s adtam át
magam az olvasás örömének, azonban meg kell hagynom, nagyon résen kellett
lennem, mert akadtak olyan elejtett mondatok, vagy mondatrészek, amiknek később
még jelentős szerepe akadt a cselekmények alakulásában.
„Furcsa, hogy a
vágyott dolgok mennyi félelemmel járhatnak.”
A teljes egészet
tekintve sem tudok rosszat mondani Nektek erről a történetről, mert egyszerűen
olyannyira jól van összeillesztve minden egyes darabka, hogy azt öröm lenne
vizsgálni, még nagyító alatt is.
Maga
a történetvezetés Gábor sajátos stílusában megy végbe, és a fokozatos
feszültségkeltés, s állandó izgalom mellett a humor sem hiányzik az oldalakról.
„- Az ilyen
fiatal fiúk amúgy is mindig vidámak - folytatta -, biztos nem zavarja egy kis
bolondozás.
- Vidámak? -
szólalt meg a mellette ülő nő. (…) - Szerinted itt lenne akkor? Biztos gondjai
vannak. Fogadjunk, bukásra áll matematikából, és kíváncsi a következő témazáró
kérdéseire.
– Nem állok
bukásra matekból! – jelentettem ki. Azt nem tettem hozzá, hogy csak majdnem, de
az elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg megkaphatnám-e a következő témazáró
kérdéseit. (…)
- Hallottad,
buktad a fogadást! - mutatott rá a kövér nő a lila hajú barátnőjére.
- Mindegy -
legyintett a másik -, úgyse volt tétje.
- Ne vicceljetek
már! - szólalt meg a harmadik asszony, aki a sötét ellenére, mintha csak egy
pókerpartin üldögélne, napszemüveget és napellenzőt viselt. (…) - Ez a fiúcska
sem más, mint a többiek, akik idejárnak, valószínűleg egy lány miatt jött ide.
- Nem - ráztam a
fejem -, nem egy lány miatt.
- Fiú! Fiú
miatt! - csapott le a legkövérebb nő. - Rögtön tudtam, ez a csípőmozgás, amivel
beringott ide, azon nyomban gyanússá tette.”
Mint azt
láthatjátok, egy igazi Humor Herolddal van dolgunk, aki nem hagyja, hogy
véresen komolyan vegyük a dolgokat, és mindig képes valamit kitalálni, amivel
még egy kényesebb témát feldolgozó könyvet is boldogan veszünk a kezünkbe, mert
tudjuk, hogy a hitelesség mellett olyan élményt nyújt számunkra, amire szívesen
gondolunk vissza , vagy akár szívesen
olvassuk újra.
„- Nem tudtam,
hogy ilyen profi vagy - méregetett Emma.
- Nem vagyok -
feleltem álszerényen -, csak azt akartam, hogy ezt hidd. Igazából fogalmam
sincs, hogy mit csinálok.”
Ami számomra egy
hatalmas plusz pont volt, az nem más, mint a szereplők stílusa, és szóhasználata.
Olyan jól sikerült eltalálni a mai tizenévesek nyelvezetét, hogy már csak
emiatt gördülékenyebben lehet olvasni a könyvet; és merem állítani, hogy
senkinek sem fog erőltetett benyomást kelteni, mivel - akár rossz, akár nem -, ténylegesen így beszél lassan már
mindenki a korombeliek közül. Azt már meg sem említem, hogy az egyes „személyiségtípusok” viselkedése is
tökéletesen van ábrázolva, úgyhogy beszéljen helyettem a kedvenc idézetem:
„- Mi van már
itt mindenkivel? - tárta szét a karját a srác. - Ez csak nyelvtan, öcsém!
- Amiből kettes
vagy, öcsém! – vágott oda rögtön Olivér. Még soha nem láttam így felpörögve,
úgy látszik, jót tesz neki a női társaság.
- Kopjatok le! -
csattant fel Császár. - Ennyi idiótát… Most bemegyek a budiba, megnézem a
seggem a tükörben, mert még az is jobb társaság, mint ti vagytok.
- Kösz szépen… -
fintorodott el Emma.
- Hé, ez rátok
nem vonatkozik, lányok, csak erre a két gyökérre - szabadkozott Császár.
- Azt hiszem,
jobb, ha megyünk – intett Réka Emmának.
- Öcsém! –
háborgott Császár, még mielőtt a két lány továbbállt. - Tényleg nem rátok
gondoltam.
- Figyu! - szólt
oda neki Olivér, majd az emeletre éppen felérő Bali felé mutatott. Ott jön a segged, menj, játssz vele, hátha
jobb társaság lesz.”
Azt hiszem, ez
már elég bizonyíték arra, hogy a karaktereink hitelesek, a mai világból vett
átlagos személyek, akiknek az eszmefuttatásai a lehető legjobban vannak
közvetítve az olvasó felé. Nyilván Patrikot ismerhetjük meg a leginkább, az ő
gondolatait láthatjuk közvetlen közelről, ami nekem azért tetszett annyira,
mert így megismerhettem, mi játszódhat le a másik félben, miközben közeledik
egy lány felé - mivel, ahogyan én is tapasztaltam, tényleg képes teljesen mást
levenni egy lány a másik nem közeledéséből, mint ahogyan nagy valószínűséggel
az lejátszódik az adott fiúban. Ez az a tényező, amit az írónk igazán szeretett
volna bemutatni, és mindezt egy igazán egyedülálló módon sikerült is megtennie.
„- Hogy állsz? -
szólt be a próbafülkébe.
(…)
- Mindjárt -
szóltam ki. (…)
Egy perc múlva
már az új nadrágban léptem ki Emma elé. Ő kicsit hátrált, majd alaposan
végigmért.
- Fordulj! -
pörgette körbe a mutatóujját maga előtt. Ellentmondást nem tűrő volt a parancs,
mégis viccesen könnyed, én pedig engedtem neki. - Nem rossz - hozta meg végül
az ítéletet.
Ezt most a
fenekemre mondta, vagy a farmerre? - töprengtem. - Lehetséges, hogy direkt volt
kétértelmű, és flörtölni próbált? Á, nem… biztos csak a farmerre gondolt.”
Az csak a ráadás
volt, hogy egy jól kitalált és pörgő misztikus szállal tudta ezt a témát
megfűszerezni, s mindezek mellé még egyéb komolyabb üzeneteket is elrejtett a
sorok közé. Higgyétek el nekem, hogy ha egyszer leültem olvasni Az első csók és
egyéb démonokat, nem álltam fel egyhamar a könyv elől. :D Egyszerűen magával
ragadott az a világ, amit Gábor újonnan alkotott, és csak olvastam, és olvastam
- aztán már csak azt vettem észre, hogy a könyv felénél jártam. :D Ez velem
igen ritkán esik meg, főleg most, hogy elkezdtem az egyetemet, s a napjaim
többségében, amikor nem tanulok, csak fekszem az ágyon, és örülök, hogy még
élek… :’D
„Mert hidd el,
vannak olyan dolgok, amik a legjobb mikroszkóp alatt is láthatatlanok.”
Egy szó mint
száz, csak azt szerettem volna Nektek mondani, hogy sikerült egy új kedvencet
avatnom az írótól, s bátran merem kijelenteni, hogy Bessenyei Gábornak sikerült
egy olyan történetet adnia nekem, amibe bármikor újra fejest ugranék, s tennék
rá, hogy már olvastam. Tudniillik, ez nálam csak azért nagy szó, mert nem szokásom
könyveket újraolvasni, és ezt csak másodjára merem kijelenti egy regénnyel
kapcsolatban!
Úgyhogy,
kedves olvasóim, én csak bátorítani tudlak Titeket arra, hogy ismerkedjetek meg
Patrikkal, s fedezzétek fel vele együtt az első csók élményét!
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek,
kivétel nélkül!
~Anna
0 megjegyzés