Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
Sziasztok
molyok! :)
Elérkezett
a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk
olvasnivalót. :) Nekem Reni választott könyvet, méghozzá az egyik kedvencét -
mivel elég megosztónak bizonyult a hallottak alapján, kíváncsi voltam, én
hogyan fogok vélekedni róla. Úgyhogy, kedves olvasóim, következzen a Papír
hercegnő és Anna találkozása! ;)
Szerző: Erin Watt
Cím: Papír hercegnő
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 360 oldal
Műfaj: Kortárs,
romantikus
Eredeti cím: Paper Princess
Egy
dolgot már most, az értékelés előtt szögezzünk le: ez a saját, személyes
véleményem, és úgy érzem, elég szélsőséges lesz, mivel iszonyúan vegyes
érzelmeim vannak az olvasottakkal kapcsolatban, s nem tudom eldönteni, hogy a
negatívak, vagy a pozitívak felé húz-e jobban a szívem. Úgyhogy azoktól, akik
teljes mértékben, a „hibáival együtt” szeretik a könyvet, előre is szeretnék egy
kisebb elnézést kérni, mivel én nem teljesen érzek így.
„Az életem az
enyém. Én élem. Én irányítom.”
Lássuk is, hogy miért:
Adott
egy nagyon erős női karakter, aki képes megélni az utca hátán is, elnézést ezért a kifejezésért, de
valamiért helytállónak, vagy inkább kifejezőnek érzem Ella helyzetében,
és az édesanyja a mindene, akivel állandóan költözött, s küzdött a mindennapi
megélhetésért, amiért képes volt elég komoly áldozatokat is hozni, méghozzá
igen fiatalon. Ez eddig kifejezetten tetszett, hiszen szeretem az ilyen
lányokat a könyvekben, mert nem azt érzem, hogy átlagosnak és csúnyácskának
akarják a főhősnőnket beállítani, aki később avanzsál meseszép, majd tehetséges
Disney hercegnővé. Ebből a szemszögből nézve Ella bizonyos mértékig hasonlított az egyik idei kedvenc regényem
főszereplőjére, méghozzá a Girl in pieces Charlie-jára.
„A sors keze a
gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy
kihozzák az életből, amit akarnak.”
A mi tökösnek
nevezhető főszereplőnk egyik napról a másikra kerül egy számára teljesen új, és
fényűző életkörülményeket biztosító férfi szárnyai alá, akinek az öt drágalátos
fia olyan tökéletesre fejlesztett gyűlölettel fogadja, hogy azt még nézni is
rossz. Őszintén szólva, egy bizonyos határig még azt mondom, oké, van benne
valami, nyilván én sem örülnék, ha egy számomra vadidegen fiút vagy lányt
felkarolna az apám, és azt mondaná, hogy mától szeressem vérszerinti
testvéremként. Néznék rá nagy szemekkel, de nem az lenne az első gondolatom,
hogy visszaküldöm abba a nyomorba, amiben eddig élt, hanem próbálkoznék a
megismerésével, s utána vonnék le bármilyen következtetést vele kapcsolatban -
vagy ez nem normális hozzáállás?
A
Royal fiúk minden bizonnyal egymással versengve üvöltenék, hogy NEM, és mindannyiuk
közül a leghangosabb Reed lenne, aki amolyan vezető-féleségként könyvelhető el,
mondhatni már az első pillanattól kezdve.
„- Valaki
segített benne, hogy ekkora bunkó legyél, vagy ösztönösen jön?”
Nyilvánvalóan ő
lesz az a személy, aki a leginkább el akarja paterolni Ellát, s egyben az a
pasi is, akiért minden lány a legjobban meg van őrülve, köztük a mi főhősünk
is. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ilyen téren túlzottan kiszámítható
volt a szerelmi szál, lehet, én vagyok túl okos, amit ezen kijelentés után el is vetnék, vagy csak szimplán
kiismertem már ezt a klisét, hogy a rosszfiúnak álcázott egyénbe szeret bele
még az a lány is, aki amúgy rengeteg rossz dolgon ment keresztül.
„- Senki sem akarja,
hogy tönkretegyék. Mindenki arra vágyik, hogy megmentsék.”
Igazából
emellett a történetünk sokkal fontosabb, és számomra
reálisabb témákra is kitér, amivel emlékeim szerint pár sorozaton/filmen kívül
itt találkoztam először a könyvekben igazán. Ez pedig csúnyán szólva a gazdag
emberek élete és világa - tény és való, csak egy kisebb részletet ismerhettem
meg úgy igazán, nem mindent, és nem is a legnagyobb pontossággal, de amennyit
bemutatott az írónő, és ahogyan tette mindezt, az nekem nagyon tetszett, s
valósnak is éreztem. Remélem, tényleg
az volt, ha nem, akkor kicsit pofára estem, de sebaj. :D
„Tudod mit? Én
éltem a való világban, és szar volt. Nem erőszakolnám rá azokra, akiket a
legjobban szeretek.”
Ami még hatalmas
pluszpontot érdemel, az az írói stílus. A könyv remekül szórakoztatott, humoros
volt, és olvastatta magát. A szereplőink érdekesek voltak a maguk nemében,
egyvalakit bírtam az elejétől a végéig, és az Ella legjobb barátnője, Valerie
volt. Annyira szimpatikussá tette, hogy kilógott ebből a képmutató, egymással
versenyző, és még sorolhatnám milyen,
gazdag, inkább már luxus
gyermekek sorából, hogy mindig vártam, mikor jelenik meg a színen, hogy
vigyoroghassak egy sort. Ella sem lett volna különb, egyedül egy problémám volt
vele kapcsolatban: a Reed iránt érzett vonzalma.
„Már eldöntötted
magadban, hogy ki és mi vagyok, ezen pedig semmi sem fog változtatni.”
Most újra
elgondolkoztam azon, ami már többször is eszembe jutott olvasás közben: Vajon Ella akkor is belezúgott volna
Reed-be, ha nem néz ki ennyire szívdöglesztően? És fordítva? Kövezzenek meg
azok, akik szintén olvasták a regényt, de én hiába próbáltam a sorok mögé
látni, egyszerűen nem találtam semmi más indokot erre a tényre, pusztán azt,
hogy Reed Royal a világ legszexibb pasija állítólag.
Ami miatt nem tudom őszintén kedvelni Ellát, az pedig pontosan ez a tényező, és
néhány olyan elszólás a vonzalmával és a vágyaival kapcsolatban, ami nekem vagy
abszurd, vagy pedig felesleges és túlzásnak bizonyult csakúgy, mint a könyv elején az öt fiú ellenszenve iránta.
„A veszteség
őrült dolgokra készteti az embert.”
Mindkét fő
karakterünket a veszteség teszi olyanná, amilyennek megismerjük őket a
fejezeteken keresztül. Mind a ketten máshogy dolgozzák ezt fel, és élnek együtt
az újonnan kialakult helyzettel. Az, hogy ezt többféleképpen látjuk, s hatással
tud ránk lenni ezáltal az írónő, rám
legalábbis mindenképpen, az részemről mindenképpen pozitív
visszajelzést érdemel.
Amit
mindenképpen ki szeretnék emelni, az a fordulópont a történet végén, ami miatt
kifejezetten élveztem az utolsó 15-20 oldalt. Számítottam a csavar kezdetétől
egy befejezésre, de mégsem pontosan az történt, mint amire számítottam. Ez
pedig azt vonja maga után, hogy agyalok. Gondolkozok, mi történhetett pontosan.
Miért így alakult a vége, és mégis mit akarhat ebből kihozni az írónőnk?
Ez
az egyetlen indok, amiért kíváncsi vagyok, hogyan tesznek tönkre minket a Royal
fiúk egy következő kötetben.
Megtört
herceg, vagy megtört hercegnő? Nemsokára kiderítjük. ;)
Csillagozás: 3,5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik
egy erotikával fűszerezett, kicsivel komolyabb témát is feszegető romantikus
regényt szeretnének olvasni.
És következzen
az elmaradhatatlan feladat, ami a jegyzetek készítése volt annak a személynek,
aki ajánlotta neked a könyvet - úgyhogy íme a gondolataim, Reninek szeretettel
:D
~Anna
0 megjegyzés