A nagy blogger(ina) kihívás
Sziasztok
molyok! :)
Nemrég nagy meglepetés ért, amikor a drága Everglow bloggerina barátnőm meglepett egy teljesen új booktagre való kihívással, amit ezúton is köszönök, megtisztelő, hogy rám is gondoltál! <3
Még
tavaly ismertem meg a Chronicles of a Bookshelf nevű könyves oldalt, és csak
1-1 bejegyzésbe olvastam bele, de az igazi követés akkor kezdett kialakulni,
amikor együtt dolgoztam a blog vezetőjével egy Halloween-i projekthét keretein
belül, s váltottam pár szót is Vele.
Utána
már magam sem tudom hogyan, de egyre többször és egyre személyesebb üzenetet
váltottunk egymással, s még akkor is úgy érzem, hogy Everglow az egyik legjobb
blogger-barátnőm, hogy nem tudja az egész élettörténetemet, és még nem is
találkoztunk személyesen. Nem tudom pontosan megfogalmazni miért, de egy
különleges kötelék van köztünk - legalábbis az én véleményem szerint, ami
remélem, így is marad. :)
És
akkor most következhet maga a kihívás, és a 10+1 kérdés - készen álltok? ;)
1.) Írj pár szót
arról a személyről, illetve blogjáról, akitől a kihívást kaptad - ✓
2.) Töltsd le a
kihívás képét ide kattintva és illeszd be a bejegyzésedbe, a
szabályokkal együtt - ✓
3.) Válaszold
meg a kihívás 10+1 kérdését - ✓
1. Mi volt az a fontos momentum az életedben, amikor
eldöntötted, hogy te bizony írni akarsz?
Amikor
először adtak fel nekünk kötelező olvasmányt, még alsóban, már akkor éreztem,
még ha igen fiatalon is, hogy én, amikor már nagyobb leszek, bizony ezzel
szeretnék foglalkozni - még ha nem is hivatás gyanánt, de valamilyen formájában
biztosan ki szeretném próbálni magamat.
Talán
még Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg c. könyvének elolvasása volt az,
amikor beleszerettem magának az írásnak a művészetébe, mert teljesen
elvarázsolt már akkor a kis herceg és a rózsa egyedülálló meséje.
2. Mi volt életed legelső „komolyabb”
irománya? Miről szólt?
A
legelső „komolyabb” írásom egy The Wanted-os fanfiction volt, ami három
barátnőről szólt, akik egy utazás révén belecsöppennek a kedvenc együttesük
dedikálásának utolsó perceibe, és találkoznak a fiúkkal…A többi meg már
történelem, ahogy szokás mondani, de a legjobb emlékem ezzel kapcsolatban, hogy
még a fiúk is ezt olvasták az énekóra alatt, én pedig dőltem a nevetéstől,
amikor rimánkodtak, hogy miért nincs tovább. :D
3. Mióta vezeted a blogodat, milyen
rendszerességgel teszel ki rá új bejegyzéseket?
Ha
teljesen pontos szeretnék lenni, akkor 2016.08.06.-án nyitotta meg kapuit a Lap
lap után, de akkor még ketten vezettük Diával. Sajnos most már, hogy Ő
kilépett, nem tudok heti két alkalmas rendszerességgel posztolni, így nagyon
változó a tanulás, és az egyéb, személyes dolgaim mellett, hogyan tudok új
bejegyzéseket írni.
Most
legyek szőrszálhasogató, és mondjam azt, hogy ügyesen és okosan? :’D
Jó,
viccet félretéve, ez változó, annak függvényében, hogy milyen típusú
bejegyzésről van szó.
Az
értékeléseknél írok egy alapvázlatot, ami tartalmazza a legelső, nyersen leírt
gondolataimat az adott könyvvel kapcsolatban, majd az olvasás befejezése után
összevetem ezt az irományt a jegyzeteimmel, és a kettőt egybefésülve készítem
el a végleges posztot, beletűzdelve a kedvenc idézeteimet.
Ha
booktag, interjú, vagy élménybeszámoló, esetleg másféle bejegyzésről van szó,
akkor csak belecsapok a lecsóba, mert szeretek olykor improvizálni, és éppen az
adott pillanatban bennem kavargó gondolatokat, kérdéseket leírni - ez pedig
kifejezetten tetszeni szokott az olvasóközönségnek, tapasztalataim szerint. :)
5. Van valami rendszered, szokásod, amit
írásnál alkalmazol, hogy jobban menjen?
Mindig
zenét hallgatok. Mindig mást, mert mindig éppen olyan hangulatba „kell”
kerülnöm, amilyet a könyv is át tudott adni számomra, hogy tökéletesen át
tudjam érezni még egyszer a mondanivalóját, hogy azt tudjam visszaadni az
olvasóimnak is, amit éreztem, és ténylegesen szeretnék elmondani nekik az adott
regénnyel kapcsolatban.
6. Ez életed legelső blogja, vagy
próbálkoztál már többel is az elmúlt évek alatt? Ha igen, akkor a többit miért
hagytad abba?
Igen,
ez az első blogom, de remélem nem az utolsó, vagy éppen az, amit abba fogok
hagyni. Egy tervem van, amin lelkesen dolgozok, csak nehéz időt szakítani rá az
egyetem első éve alatt, de igyekszem, mert kíváncsi vagyok, milyen lesz a
fogadtatása. Amíg készen nem állok, hogy felfedjem, addig hadd maradjon az én
titkom. ;)
7. A családod tudja, hogy blogot
vezetsz? Ha igen, hogyan mondtad el nekik? Ha nem, akkor miért nem mondod el
nekik?
Igen,
mindenki tisztában van vele, és teljes mértékben támogatnak most már. Teljesen
egyszerűen odaálltam eléjük, s elmondtam, hogy úgy döntöttem Diával, hogy
indítunk egy közös oldalt, amit erre szánunk.
Eleinte,
amikor már kezdett munkává, vagy valami olyasmivé avanzsálni a dolog, nem
értették teljesen, hogy ebben miféle munka lehet, de kb. már fél éve sikerült
megmutatnom nekik, hogy mennyi időmet és energiámat ölöm bele ebbe az egészbe,
s rájöttek, hogy szeretem ezt csinálni, és olyan számomra, mint a táncolás - ez
lett az életem egyik meghatározó része, ami számomra mindennél fontosabb.
Úgyhogy
most már előszeretettel „villognak” azzal, hogy micsoda kis blogger lányka van
a családban, aki képben van a könyvek világával - imádom őket. :D <3
8. Melyiket választanád, és miért? Több
ezren olvassák a blogodat, de ne szeressék, vagy kevesen olvassák a blogodat,
de szeressék?
Egyértelműen
az utóbbi. Ugyanígy vagyok ezzel, mint a barátsággal. Inkább legyen kevesebb,
de igazi barátom, mint több ezernyi, aki azt se tudja, ki vagy mi vagyok én.
Pontosan ezért törekszem arra, hogy kapcsolatot alakítsak ki az olvasóimmal is,
mert szeretem, ha visszajelzéseket kapok Tőlük. Nélkülük nem lennék ott, ahol
vagyok.
Ezért
is hoztam létre egy FB-os csoportot, ahol személyesebb hangvételű tartalmakat
is megosztok azokkal, akik csatlakoztak és hozzászólnak a posztokhoz. A dolog
pedig fordítva is működik, ha valaki megosztja velem, illetve velünk a
csoportban a mindennapjának akár csak egy gondolatát, azt örömmel vesszük, és
nagyon jó beszélgetés tud kialakulni, amit én mindig hatalmas mosollyal
nyugtázok. :)
9. Képes lennél abbahagyni az írást, és
soha többé nem írni egy szót sem (kivéve hivatalos iratokat), ha valaki ezért
felajánlana neked tízmillió dollárt?
Soha
nem lennék képes ilyesmire. Inkább mennék fejjel a falnak, ha attól pénzfává
válnék, s teremteném elő azt a tíz milliót, amit a családomnak adhatnék.
10. Egy kis kreatív feladat. Tegyük fel,
hogy elraboltak. Az elrablód fegyvert a fejedhez nyomva kényszerít, hogy írj
egy rövid bejegyzést a blogodra, amiben válságdíjat kér érted. Hogyan írnád meg
ezt a bejegyzést, illetve hogyan rejtenéd el benne azt, hogy hol is vagy
pontosan, hogy a rendőrség meg tudjon találni?
Hm,
jó kérdés…Mivel angolul általában az emberek többsége beszél valamilyen
szinten, így inkább a második nyelvemen, oroszul rejteném el a helyszín
kezdőbetűit a szövegben, afféle iniciálékként…A végén még meg is csinálom, ez
most annyira megtetszett. :D Félre ne értsetek, maga a bejegyzés ötlete, nem az
elrablós rész. :’D
10+1. Ki az a három blogger(ina), akinek
örömmel küldöd tovább a kihívást?
1.
Hikari & Ashley párosa, mert egyszerűen nem lehet őket nem szeretni <3 ,
2.
Petra & Reni párosa a következő, mert együtt zseniális dolgokat visznek
véghez az Addicted to the books-on <3 ,
3.
És nem utolsó sorban az én fogadott nővéremnek, Patinak, aki akár még a
tanítványom is lehetne bloggerként, de most már kinőtte magát, és érdemes rá
figyelni <3
~Anna
Tags:
Book Tagek
2 megjegyzés
Örülök, hogy elfogadtad a kihívást, imádlak ! :* <3
VálaszTörlésÉn köszönöm a kihívást! :*
TörlésÉn is téged :* <3