INTERJÚ - Dohoczki Mátéval
Sziasztok
molyok! :)
Újabb
bejegyzéssel érkeztem, s ezúttal Dohoczki Máté válaszolt a megannyi kérdésemre,
amit ezúton is köszönök neki! :) Olvassatok csak bele, akadnak itt
izgalmas dolgok! ;)
1. Mikor kezdtél írni? Kötődik ehhez valamilyen
különleges élményed?
Valamikor
érettségi után kezdtem komolyabban foglalkozni az írással. Arra emlékszem, hogy
az érettségim magyarból nem sikerült valami jól. Az egyetemen később találtam
egy hirdetést, hogy novellákat várnak egy pályázatra. Minden írásbeli
tapasztalat nélkül egy este megírtam a történetet, majd pár átolvasás után
beküldtem. A siker persze elmaradt, de utána hamarosan ismét a fehér lap előtt
görnyedtem. Maga az írás folyamata ragadott magával, és a mai napig nem
engedett el.
2. Miért éppen ebben a témában alkotsz?
Ezt mindenki
felteszi, akinek elmondtam, hogy horror témában írok. Igyekszek megfelelő
választ adni a kérdésre: Mindig is horrort olvastam, persze mást is szoktam, de
főleg horrort. Ebben a témában érzem igazán otthon magam. Több ötlet is van még
a tarsolyomban, amiket szeretnék papírra vetni. Pár évig biztos nem kalandozok
másfelé.
3. Kipróbáltad magad más műfajban is? Ha nem,
megtennéd?
Írtam fantasy novellát,
mesét is, de nem gondolnám, hogy hosszabb hangvételű írással is megpróbálkoznék
benne. Igazából nem is voltam túlzottan elégedett magammal, ezért nem
erőltettem tovább. Egy kitekintésnek tökéletes volt, de tudom, hogy a horror
számomra az igazi. :)
4. Ugyanabban a témában szeretsz olvasni is, mint
amiben írsz, vagy akad más kedvenced is?
Minden témában
szoktam olvasni. Többnyire horrort, de egy-két horror közé beillesztek
valamilyen más témájút is. Stephen King könyvei mellett nagyon szeretem, Josh
Malerman írásait. Korábban nagyon sokat olvastam Kurt Vonneguttól is.
5. Honnan szoktál ihletet meríteni? Segít ebben például
zenehallgatás, vagy inkább más dolgok tudnak inspirálni?
Nincs konkrét
módszerem arra, hogy honnan merítsek ihletet. Akad olyan nap, amikor érzem,
hogy kár is vesződni vele, mert nem fog menni az írás. Van olyan is, amikor
akár tíz oldalnyit is tele tudok írni. Néha szoktam zenét hallgatni közben, de
nem mindig. Igazából buszozás, vagy sétálás közben szoktam sokat gondolkodni a
regényemen, hogy merre is kellene tovább haladnia a történetnek.
6. Melyik napszakban szeretsz jobban írni? Esetleg ez
változó, a szabadidő függvényében?
Ez nagyon
változó, amikor éppen a szabadidőm engedi. Ha tehetem, akkor inkább a reggel
mellett döntenék. Késő délután szoktam általában elolvasni, amit korábban
írtam.
7. El tudnád képzelni magad forgatókönyv íróként,
ugyanabban a témában, mint amiben írsz?
Nem
vonz kimondottan a filmes világ.
8. A regényeid közül van olyan, amit szívesen látnál
film vagy sorozat formájában? Melyik megjelenítési formát találod jobbnak az
adott könyvhöz, s miért?
Ezen nem
gondolkodtam eddig. Talán, hogy rövid a regény, ezért a film műfaja illene
hozzá jobban. Nagyon jó érzés lenne látni az általam kitalált karaktereket egy
másik ember szemszögéből.
9. Ha már itt járunk, mit szeretsz a könyveid borítóján
a legjobban?
A Tiszta kézzel
című könyvem borítójában az tetszik, hogy tökéletesen illeszkedik a
történethez. Senkit sem csap be, ha esetleg valami másra számított. Remélem
mindenki megkapta a borzongás adagját, ha a könyvemre esett valakinek a
választása.
10. Mit gondolsz, szükséges az, hogy a borító teljes
mértékben tükrözze a regény tartalmát vagy akár a stílusát; vagy elég, ha csak
sejteti és az olvasó fantáziájára bízza a többit, hogy mit képzel el a kép
alapján?
Sokszor
félrevezettek a borítók a könyvesboltban. Korábban nem mindig tudtam alaposan
utánajárni egy-két történetnek, hogy mit is várhatok tőle, érdemes-e megvenni.
A fülszöveg alapján sem tudtam néha kivenni, hogy milyen lesz majd a könyv.
Szeretem azokat, amik valamilyen formában visszaadják az írás mondanivalóját.
11. Te mennyire szeretsz a borítótervezésbe beleszólni?
Akadt ezzel problémád, vagy nem volt erre példa?
Hát, a mostani
könyvemnél nem volt semmiféle gond. Elmeséltem a párom egyik barátnőjének az
ötletemet, hogy mire gondoltam. Pár nap alatt megrajzolt több változatot, majd
egy másodpercnyi gondolkodás után kiválasztottam azt, amelyik a befutó lett.
12. Ha a könyveidet azonosítani kellene egy zeneszámmal,
mi lenne az?
Mivel a
könyveimben fiatalok a főszereplők, ezért mindenképpen olyan zenét választok,
amit akkoriban hallgattam. Az Alvin és a Mókusoktól (punk/rock) Máshol jársz
című számát, és az egész albumot. Írás közben is nagyon sokat hallgattam ezt.
13. Tegyük fel, hogy jellemezned is kell őket egy szóval
- miket válaszolnál?
Kilátástalanság.
Ez a szó jut először eszembe a könyvem főszereplőjéről, Szabiról. A zene is
hasonló gondolatokat vált ki belőlem a mai napig.
14. Ha most hirtelen megkérdeznék tőled, hogy tervezel -
e folytatást - vagy gondoltál - e már rá - valamelyik kötetedhez, milyen
válasszal tudnál szolgálni?
Nem tervezek
folytatást. Eddig azt gondoltam, hogy minden történetet be tudok fejezni egy
bizonyos oldalszámon belül, és nem akarom hosszabbra ereszteni a sztorit.
Viszont most még kezdetleges fázisban van egy regényem, aminek akár a második
részét is tervezem.
15. Melyiket szoktad jobban élvezni: nagyban írni a
könyvet, vagy pedig az utolsó oldalakat befejezni és elvégezni a végső simításokat?
Jobban szeretem
azokat a részeket írni, amikor alakulgat a történet, amikor még én sem tudom
teljesen biztosan, hogy merrefelé is fog majd folytatódni. A legritkább esetben
tudom az első oldalakon, hogy mi lesz a vége. Minden írás közben alakul ki
bennem.
16. Milyen érzés befejezni egy történetet?
Jó érzés, de
egyben frusztráló is. Mert nagyon érdekel, hogy az első olvasóm, a párom, mit
fog majd szólni hozzá. Nagyon sokat adok a véleményére. Ilyen tekintetben is
megbízok benne. Ha végzek egy történettel, akkor általában pihentetni szoktam
egy darabig. Esetleg megírom addig a novella ötleteimet, amik a regény írása
közben jöttek, vagy legalább felvázolom őket egy füzetbe. Utána veszi kezdetét
a javítás.
17. Mostanában dolgozol valamilyen újdonságon? Ha igen,
tudsz róla mondani pár szót? Ha nem, akkor mik a jövőbeli szándékaid?
Jelenleg szintén
egy horror regényen dolgozok, de a munka mellett eléggé lassan haladok vele.
Más a témája, mint a Tiszta kézzel című regényemnek, ebben nem lesznek
természetfeletti lények. Többet nem szeretnék elárulni róla. :)
+1 Mit üzennél azoknak, akik tartanak a
véresebb jelenetektől? Miért jó néha kilépni a komfortzónánkból - akár ily
módon?
Azt
nem tudom mondani a történetemről, hogy ez bárkivel megtörténhet. Remélem senki
szomszédjában sem laknak olyan alakok, akik démonidézéssel próbálkoznak.
Szerintem jó megismerni a saját tűrőképességünk határát. Esetleg átlépni azt.
Ha valaki ki szeretné próbálni, hogy mennyire viseli el a kicsit véresebb jeleneteket,
akkor jó szívvel ajánlom nekik a regényemet.
~Anna
& Dohoczki Máté
Tags:
Colorcom Media
Dohoczki Máté
0 megjegyzés