Lap lap után

Sziasztok molyok! :)

Éljeeen, újra visszatértem az egyetem rengetegéből, és örömmel jelentem be, hogy idén első alkalommal nem dolgozóként találhattok meg a Könyvfesztiválon, hanem lelkes olvasóként! :) Ennek örömére hoztam Nektek egy afféle tervet, mit szeretnék csinálni ebben a pár napban, amíg nem megyek vissza Debrecenbe - na, kivel futhatok majd össze? ;)

Először is, összegyűjtöttem pár könyvet (tényleg csak párat, mert sajnos a kollégiumi életre megy el a félretettem pénzem legjelentősebb része), amit nagyon szívesen megvásárolnék:

Íme a gyönyörű molyos polcom hozzájuk, már csak az a kérdés, mennyit tudok közülük hazahozni. :D Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz lesz választani, de muszáj lesz szelektálnom…Tény, hogy akad köztük régebbi megjelenés, de annyira húz feléjük is a szívem…Fú, ez nagyon pocsék érzés lesz, már előre látom. :D

Sebaj, azért megmutatom egyenként is a kinézett áldozatokat, mert miért ne kínozzam magam még jobban :D

Először is a két Ed McDonald könyv - már rengeteg jót hallottam erről az íróról, és nagyon kíváncsi lettem én is, mi lehet ennyire zseniális benne.

Eve Ainsworth munkásságát az első könyvével ismertem meg, ami magyarul megjelent, a Sebek c. kötete pedig azért is érint elég mélyen, mert nem kevés tapasztalatom van azzal a témával kapcsolatban, amit boncolgat - szerintem innentől kezdve teljesen érthető, miért szeretném annyira elolvasni.

Neal Shusterman azóta a szívem csücske, hogy megnyertem a könyvével a Könyvmolyképző szelfizős versenyét, és az egyik örök kedvencemmé avanzsált az Unwind c. könyve. Az óceán mélyén szintén a feldolgozott téma miatt fogott meg ennyire, és rettentően kíváncsi vagyok, hogy miként mutatkozik meg az író más beütésű regényekben, mint amit elsőre olvastam Tőle.

Gallay-Nagy Krisztina könyve már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor először megláttam a molyon. Szerintem tudjátok, hogy mennyire szeretem a magyar szerzőket, és mindig nagyon izgatottan várom az újabb és újabb írók debütálását - ez jelen esetben sincs másképp. :)

Amikor megláttam, hogy a Fumax újabb Adrian Tchaikovsky kötettel érkezik, azt hittem, lefordulok a székemről. Sajnos csak félig olvastam el Az idő gyermekeit (mivel érettségi előtt voltam, és rosszkor kezdtem el, úgy gondoltam, jobb ha újra belefogok, egy kicsit később, mert ez a zseniális könyv megérdemli a teljes figyelmemet), de már akkor remekműnek tartottam, és lenyűgözött maga az író személye is, úgyhogy kétségem sincs afelől, hogy a második regénye is ugyanilyen lesz.

Victor LaValle új kötetét látva hasonló érzések fogtak el, ugyanis amióta elolvastam a Fekete Tom balladáját, annyira a hatása alá kerültem, hogy azóta se tudtam róla egy épkézláb értékelést írni. :’D Azt hiszem, ez mindent elmond, miért szeretném megszerezni a Bölcsőrablókat.

A Monstress az első olyan képregény Neil Gaiman Halál c. darabja után, ami úgy istenigazából felkeltette az érdeklődésemet. Annyira megragadja az ember tekintetét már csak a borító, hogy azt leírni nem tudom. Kíváncsian várom, ugyanis most vezet be a Fumax lelkes társasága a képregények világába (az még legyen titok, mivel), és remélem, hogy csupa pozitív élménnyel fogok gazdagodni. :D

És nem utolsó sorban pedig Jessica Towsend eddig megjelent két könyve - egyrészt azért, mert meseszépek ezek a borítók, másrészt azért, mert csakis jókat hallottam róluk eddig, és most már az én oldalamat is furdalja a kíváncsiság. :D

És hát akkor a programokról…

Még nem tudom biztosan, hogy mikre fogok tudni ténylegesen eljutni, de a terveimet mindenképpen megmutatom Nektek! ;)

Először is, a dedikálások:

Ezenfelül még nagy valószínűséggel a John Scalzi dedikáláson is ott leszek, mivel a régi osztálytársamnak, Rékának megígértem, hogy aláíratom két kötetét. :)

Következhetnek a könyvbemutatók:

Leginkább a szombati eseményekre tudok elmenni, úgyhogy az Athenaeum kiadó eseményeivel szemezek, leginkább Vámos Miklós gyóntatószéke érdekel, de szívesen elmennék az Én meg az ének bemutatójára és az Utazás a párhuzamos univerzumokba c. antológiáéra is. ;)

Amúgy bármilyen más programra is nyitott vagyok, mert ki is akarna élelmiszerhigiéniát tanulni, nem is értem… :’D

Ha esetleg felismertek, nyugodtan gyertek oda beszélgetni, többen is tudják bizonyítani, hogy nem harapok, és még nem ettem meg senkit sem! :D

Remélem sokatokkal találkozok! :)

~ Anna

Sziasztok molyok! :)

Mivel a Könyvfesztivál mind a négy napján dolgoztam a Fumax Kiadónál, úgy gondoltam mesélek nektek egy kicsit, hogyan teltek a napjaim - na, ki kíváncsi, kiket ismertem meg, és milyen volt eladónak lenni? ;)

Ezek a szerzeményeim, és persze az elmaradhatatlan kitűzőm trónol a tetején :D

Kezdjük azzal, hogy a csütörtök borzalmasan indult, aki ismer, tudja, mennyire utálom az esőt - pláne úgy, hogy szerdán sikerült úgy kinyitnom az esernyőmet, hogy szegénykém szét is jött egyből, és egy ősrégi alig összecsukható darabbal vágtam neki kora reggel az útnak a Millenárisra.

A sikeres megérkezés után vártam a dugóban rekedt társamra, aki ki más is lehetett volna, mint Holló - Vaskó Péter, alias A.M.Aranth író? :D Miután ő is beverekedte magát az épületbe, egyből belevetettük magunkat a polcok feltöltésébe, a mellettünk levő Főnix Könyvműhelyes Zoltánnal és Holden Rose íróval együtt.

Délután két óra felé elégedetten csodáltuk a remekművünket, miközben már jó pár vevőt kiszolgáltunk a hatalmas káosz közepette.

Mindeközben volt szerencsém megismerni Gabriella Eld írónőt, aki elképesztően jófej és szimpatikus személyiség, és alig várom, hogy olvashassam a könyveit.

Persze fordító nélkül sem telhetett el a nap, ugyanis Deidra, aki Sarah Andersen képregényeit fordítja, megbízott, hogy a legújabb kötet vásárlóit fotózzam le, hogy fel tudja tölteni a Doodle Time facebook-os oldalára - azaz megkezdtem paparazzis pályafutásomat is a fesztivál alatt - az már más kérdés, kinek az örömére :D

Ez aztán a gyűjtemény - mit gondoltok? ;)

A nap hátralévő része kellemesen telt, még nem volt akkora roham, később befutott Vladi és Ákos is, úgyhogy a zárás jó hangulatban telt, s vártam is a következő nap kihívásait.

Hála Istennek, pénteken csak 10 órára kellett beérnem, így valamivel tovább tudtam aludni és még kávét is vittem magammal a kollégám nagy örömére – ebben csak az volt a vicces, hogy Holden Rose író volt annyira kedves ~~és aranyos, és cuki, és imádnivaló… jól van na, aki nekem kávét hoz, azt máris imádom, nem tehetek róla :D~~, hogy hozott mindannyiunknak a Starbucks-ból 1-1 isteni szűrt feketekávét, úgyhogy duplán jól indult a napunk.

Nem sokkal 11 előtt pár ajándékkönyvvel és az imádott kávémmal a kezemben átrohantam a B épületbe, hiszen két kedves ismerősöm, Csépányi Zoltán és Zsuzsanna, A Nagy Könyves Beavatás szervezői közül előadást tartottak a versenyről, amit hatalmas vétek lett volna kihagyni. Képzelhetitek mennyire elérzékenyültem, amikor Zoltán újra a beavatásról mesélt, s megmutatta az összefoglaló videót, majd pedig Zsuzsa újból bemutatta azt az oldalt, amire felkerültek a beavató lapjaink által született értékelések. Az előadás után mindkettejüknek odaadtam az ajándék könyvpéldányokat, s száguldottam vissza dolgozni ~~öhm, igen: szó szerint.~~

Ezután már több ismerős is várt rám, és nem is tudtam hova vagy kihez rohanjak, a Prológusos barátaimhoz, Vikcshez, Judithoz vagy Anetthoz, akiket azonnal nagyon megszerettem, vagy az újonnan megismert Laurához ~~más néven Ana bloggerhez,~~ vagy pedig az én egyetlen imádott Barbimhoz, aki csak miattam jött ki és alig akartam elereszteni.

Az én imádott Vikcsem, a Könyvmánia bloggere

Szonja, Fruzsi és Emese volt annyira édes, hogy elmentek nekünk még egy adag kávéért, amit nem tudtam eléggé meghálálni, Laura pedig egy kólával ajándékozott meg estefelé, ami szintén nagyon jól jött, hogy ne aludjak el.

Ezen a napon felkerestem pár kiadót is, hogy személyesen be tudjak mutatkozni nekik, és mit ne mondjak, egyiküket jobban imádom, mint a másikukat: mindannyian nagyon kedvesek voltak Blanka is az Athenaeumtól, aki bátorított, hogy nyugodtan menjek oda az egyik írójukhoz másnap, nem fog megenni, és Christos is, aki leültetett minket beszélgetni és szintén megmosolyogtatott a pörgős nap folyamán. A Menő Könyvek Krisztijével múlattuk nagyon sokáig az időt - akkora meglepetés volt a számomra, hogy egy fiatal és ennyire jófej, életvidám kontaktom van, hogy egyszerűen nem bírtam levakarni a képemről azt a hatalmas vigyort.

Természetesen a nap az én drága Jozefem ijesztgetéseivel zárult, amiért külön hálás vagyok, mert nem hagyott elaludni - meg is beszéltük, hogy ezt minden nap eljátsszuk, csak megpróbálok nem felmászni az akciós könyvek forgóállványára.

Szombaton a legnagyobb bosszúságomra valamilyen műszaki ok miatt szórakoztak velünk minimum 20 percet a 4-6os villamos útvonalán, így csak 9:55kor indultam tovább a Jászai Mari térről, de beértem 10:10 - re - ne kérdezzétek hogy csináltam, én sem tudom. :D

Ezúttal már a fantasztikus Mark Lawrence-s pólómban feszítettem és egyből bele is vetettem magam a munkába, egy újabb adag kávé reményében - na jó, nem, csak viccelek, de azért megint hoztak nekünk egy körrel, aminek persze, hogy örültünk ~~már kezdem azt hinni, hogy kávé folyik az ereimben, de sebaj~~.

Nem sokkal később feltűnt Benyák Zoltán író, akinek nemrég olvastam a könyvét, és enyhe kifejezés mennyire szerettem, de féltem hozzá odamenni, így a drága kollégám, Péter, majdhogynem odataszigált hozzá, a többi jelenlévő barátommal együtt. Ha jól láttam, Bíró Szabolcs végig mosolygott, amíg próbáltam udvariasan beszélni Zoltánnal, de minden aggodalmam elpárolgott, mivel elképesztően nyílt és barátságos volt. Szegényt pár órára rá újból „letámadtam”, hogy tudná - e dedikálni nekem A nagy illúzió c. könyvét, mivel nem tudtam elszabadulni a dedikálásra, akkora volt a roham aznap. Azt hiszem felesleges leírnom, mennyire boldog voltam, hiszen láthattátok az értékelésemből, mennyire megszerettem, vagy inkább megimádtam ~~jesszusom, van ilyen szó egyáltalán?!~~ a regényét.

Na jó, ennél boldogabb már nem is lehetnék

Délelőtt még elrohantam a B épületbe Demi Kirschner, Okváth Anna és Róbert Katalin dedikálására. A visszatérésem után már Dia is megérkezett, ami külön öröm volt számomra, mivel hiába vezetjük közösen a blogot, alig találkozunk a suli és a munka miatt.

4 óra körül gyorsan átszaladtam a szemben lévő Tilos az Á Kiadó standjához, Molnár T. Eszterhez, hogy hiperszónikus sebességgel aláirattassam a sorozatának második kötetét, s rohanhassak is vissza a D15-re tovább segíteni a válogatásban a vásárlóknak.

Molnár T. Eszter annyira aranyos volt, remélem nem ijedt meg, amikor gyorsan lehuppantam mellé - alig várom, hogy olvashassam tovább Virág történetét :)

Annyira fantasztikus volt ez a nap, hiszen végre személyesen is találkozhattam Ashley-vel és Hikarival, akik annyira de annyira aranyosak voltak! Remélem látom még őket :)

Persze nem maradhatnak ki a Prológus bloggerei, akiket szintén nagyon szeretek, az egyetlen Barbim és Szonjám se, és persze Tekla sem, akit nagyon jó volt újra látni. :)

De egyértelműen a munkatársaimnak a jár a legnagyobb köszönet ezért a napért is, nélkülük nem lett volna az igazi. :D

Vasárnap végre megjavították a villamossíneket így pontosan 10 - re beértem ~~hála az égnek…~~ Annyira szomorú voltam útközben, hiszen ez volt az utolsó nap… Persze egyből megváltozott a hangulatom, amint beértem, Petiék, mint mindig, most is gondoskodtak a jókedvről :D

Na kérem szépen, ilyen az A.M.Aranth - féle hangulatjavítás: nincs is annál felemelőbb, amikor valaki hirtelen elkezd a kezedre írni, minden előjel nélkül... :D

Ez a nap is volt olyan pörgős, mint a szombat, de ha lehet, még meghatóbbnak éreztem. Rengeteg olyan ismerősömmel találkoztam, akit már több éve láttam utoljára, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy Vivien Holloway írónővel és a drága imádott Fannimmal mennyire elszórakoztunk, amikor leültünk pár percekre beszélgetni :D

Az is csak fokozta a hangulatot, hogy a facebook és moly által megismert barátnőm, Ivett elautózott hozzám a barátjával Esztergomból, és neki is a nyakába tudtam ugrani, s jól megölelgettem.

Igen, Ivett végre csinált rólunk egy selfie-t...Még mindig nem tudom hogyan vett rá erre, a de egész tűrhetően nézek ki :'D

Ennél már csak az volt viccesebb, amikor Deszy lecövekelt a stand mellett és elkezdtünk beszélgetni, s mindez abból nőtte ki magát, hogy az imádott Rácz - Stefán Tiborunk egy „kicsit” késett a megbeszélt találkozóról :D Nem baj, azt hiszem jól elszórakoztattuk egymást :D

Csukás István dedikálása után sikeresen megtámadtam Bessenyei Gábor írót is, akivel jót beszélgettünk, de mivel már vártak rám a kiadónál, vissza kellett battyognom dolgozni.

Ezennel ünnepélyesen megígérem Gábornak, hogy csakis neki csakis hangulatbomba értékeléseket fogok írni :D

Amikor már oda se merek nézni, hogy Gábor mit ír nekem a könyvbe...

Na jól van már, azt hiszem lebuktam... Legközelebb nem fogom megosztani Gáborral az efféle titkaimat :D

Nem szabadna azt mondanom, hogy meglepetésként ért a dolog ~~hiszen megbeszéltük, hogy eljön találkozunk~~, de annyira meghatódtam, amikor Julia Lewis Thomson írónő tényleg megkeresett a fesztiválon, hogy majdnem elsírtam magam. Olyan jó volt vele pár szót beszélni, hiszen nagyon sokat segített nekem a könyvével.

Még mindig meghatódok, akárhányszor csak ránézek az aláírásra... Nagyon - nagyon köszönöm neked, Julia <3

Ezután már mondhatni teljesen elkeseredtem, hogy mindjárt vége van ennek a fantasztikus időszaknak, de a barátaim és a kollégák újfent kitettek magukért, és az utolsó órák is nagyon jó hangulatban teltek el.

A vásárlók boldogsága, a sok új ismertség és a rengeteg újra látott barát minden fáradtságomért kárpótolt. Hatalmas köszönettel tartozok mindenkinek, aki velem volt ezen a négy napon, imádlak titeket! Nélkületek nem lett volna ilyen tökéletes a 2017 - es Könyvfesztivál.

S íme életünk képe, ami kiüti a sármométert :D Fiúk, köszönök nektek mindent - imádlak titeket <3

~Anna